Vargha László népi építészeti díjak
Vargha László (Gyöngyös, 1904 - Budapest, 1984) felmenői között házépítő parasztácsok is voltak, s talán éppen ez ösztönözte a pályaválasztását. Tanulmányait a Műegyetem építészkarán kezdte, de ezt megszakítva a budapesti Bölcsészkaron tanult tovább, majd a néprajzi tanszéken Györffy István tanársegédje lett, és 1940-ben doktorált. Gyűjtő utakon vett részt mind építészmérnökökkel, mind néprajzkutatókkal, ahol épületeket mértek fel. Tevékenységével hidat hozott létre a két terület között, egyesítve a különböző szemléletmódok értékeit. Ennek a korszaknak fontos eredménye lett két könyv: A tilalmasi tanyák építkezése (Budapest, 1940) és A Nagykunság vidék népének építészete (Miskolczy László építészmérnökkel közösen, Budapest. 1943). A II. világháború után 1947-48-ban a Néprajzi Múzeum főigazgatójaként, majd 1950-1953 között a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatójaként tevékenykedett. Ezután 1954-től a Műegyetem építészettörténeti tanszékén oktatott 1975-ös nyugdíjazásáig. Társzerzője volt A magyar falu építészete című könyvnek (Budapest, 1955). A magyar építészettörténet oktatása mellett, rendszeresen meghirdetett választható népi építészeti kurzusokat és nyári felmérő táborokat vezetett. Kiemelkedő szerepe volt a népi műemlék fogalmának bevezetésében és népszerűsítésében, valamint a szentendrei Skanzen létrehozásában. Építészhallgatók generációival ismertette meg a Kárpát-medence népi építészetének értékeit. 1962-ben az Ybl-díj I. fokozatával tűntették ki „a magyar népi építészet kutatásában és értékeinek megőrzésében kifejtett több évtizedes munkásságáért”. Nyugdíjazása után a páratlan kézirat- és fénykép-gyűjteményét a Skanzennek ajándékozta.

A Vargha László népi építészeti díj alapítását azért kezdeményeztem az MTA VEAB Népi Építészeti Munkabizottsága elnökeként, mert 2019. október 25.-én volt Vargha László születésének a 115. évfordulója és fontos, hogy emlékezzünk rá, ugyanakkor a tevékenysége ösztönözze a mai szakembereket és diákokat. A munkabizottságunk a Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) keretében működik, de országos, sőt kárpát-medencei hatókörű, hiszen erdélyi és vajdasági tagjaink is vannak. Mindkét tiszteletbeli elnökünk Vargha László ismerőse volt: Gráfik Imre, ny. múzeumigazgató, mint néprajzkutató, Simányi Frigyes ny. főépítész, mint közeli tanítvány, majd munkatárs, aki Vargha Lászlóval közösen pályázott a Skanzen tervezésekor. A díj alapítását az MTA VEAB elnöke melegen támogatta. Kérésünkre ehhez csatlakozott az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága és a Teleki László Alapítvány, ahol Népi építészeti szakbizottság, illetve program működik. A díj kuratóriumába meghívtuk a szentendrei Skanzen vezetőit is. Az említett négy szervezet vezetőiből álló kuratórium ítéli oda a Vargha László életműdíjat, illetve az ifjúsági díjat minden évben egy személynek, illetve egy alkotócsoportnak.
A kuratórium döntése alapján az első díjazottak 2019-ben:

Vargha László népi építészeti életműdíj: Istvánfi Gyula

Vargha László népi építészeti ifjúsági díj: A Hild József Építőipari Szakgimnázium alkotócsoportja, Józsa Tamás igazgató vezetésével.

Istvánfi Gyula 1938-ban született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Műegyetem építészmérnöki karán végezte. Nehéz néhány sorban méltatni szerteágazó tevékenységét az oktatásban, a kutatásban, a műemlékvédelemben és az akadémiai bizottságokban, vagy megemlíteni a fontosabb könyveit és tanulmányait, ezért most csak a népi építészettel szorosan összefüggő munkásságára szorítkozunk. A Műegyetem Építészettörténeti és Műemléki tanszékét – a név többször kicsit változott, sőt egy ideig intézetnek is nevezték – közel másfél évtizedig vezette. Kidolgozta azt a népi építészet tantárgyat, amely – a korábbiakkal ellentétben ¬– már nem egy választható kurzus volt, hanem kötelező tantárgy lett minden építészhallgatónak az I. évfolyamon. Ennek sok éven át ő volt az előadója és megírta az ehhez kapcsolódó tankönyvet is (Az építészet története: Őskor, népi építészet, Budapest, 1997). A felsőbb éves hallgatóknak pedig meghirdette a falu építészetével kapcsolatos választható és szakmérnöki tárgyakat. A népi építészet nemzetközi enciklopédiájában ő írta a magyar vonatkozású címszavakat (Encyclopedia of Vernacular Architecture of the World, Cambridge 1997). Egyetemi kollégáival és diákokkal közösen mérték fel a veszélyeztetett római katolikus és református templomokat Erdélyben, valamint az evangélikus templomokat a mai Magyarországon, s ennek dokumentációját nagyalakú kötetekben jelentették meg (Veszendő templomaink, I-III, Budapest, 2001-2004). Sokat idézett munkája A magyar falu építészeti hagyománya című röpirata 2011-ből. Számos kitüntetést kapott, köztük 2011-ben Széchenyi-díjat „több mint négy évtizedes oktatói tevékenysége, az egyetemes, a magyar és a népi építészettörténet terén végzett iskolateremtő tudományos és kutatói munkássága, valamint a határon túli magyar műemlékek dokumentálásáért és helyreállításáért tett erőfeszítései elismeréseként”.

A Hild József Építőipari Szakgimnázium, korábban Szakközépiskola, amely a Győri Szakképzési Centrumhoz tartozik, 1996-tól kezdve szervez nyaranta népi építészeti felmérő táborokat. Ennek tehát közel 25 éves hagyománya van. Az évek során a diákok több mint száz különböző objektumot, lakóházakat, melléképületeket, présházakat és szakrális emlékeket mértek fel. Az elkészült dokumentációk megtalálhatók és kutathatók a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) Archívumában, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központban (korábban Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Archívumában), a Győr-Moson-Sopron Megyei Főépítészi Hivatal mellett működő Kisalföldi Népi Építészeti Archívumban, továbbá az iskola tervtárában is. Az utóbbi években az iskolai felmérések tapasztalatából kiindulva a tevékenység egyre inkább a gyakorlati megvalósítás területére helyeződött át. Ezt jelzik a Szentendrei Skanzennel és a Szennai Skanzennel közösen szervezett, a szabadtéri gyűjteményekben folytatott „építő” szakmai gyakorlatok, a taliándörögdi Inkler Ház műemlék istállójánál végzett állagmegóvási, felújítási munkák és a Felpéci Tájházhoz tartozó présház felújítási munkái. A diákoknak jó példát mutat, hogy a tanárok és gyakran maga Józsa Tamás igazgató is, nem csak irányítják a munkát, hanem velük dolgoznak. A Hild Szakgimnázium rendszeresen készít kiállításokat a felmérések és az alkotótáborok fotó-dokumentációi alapján. Ezeket bemutatták számos konferencián itthon és külföldön is. A Szakgimnázium diákjai rendszeresen elhozták az országos pályázatok díjait, több esetben egyenesen kiemelt I. díjjal jutalmazták a munkájukat. Az iskola kiterjedt kapcsolatrendszerén keresztül rendszeresen tartanak az általános iskolákban rendhagyó órákat, vesznek részt regionális és országos programokon, ahol elméleti és manuális, gyakorlati ismereteken keresztül végzik a népi építészeti emlékekkel, épített örökségünkkel, a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretterjesztő tevékenységüket.

Nagy Dénes, elnök, MTA VEAB Népi Építészeti Munkabizottság