Magyar tudományos akadémia

Veszprémi területi bizottsága

Búcsú Markó Lászlótól, az MTA rendes tagjától

Életének 94. évében, 2022. június 20-án elhunyt Markó László kémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA VEAB korábbi elnöke.

Markó László akadémikus

Markó László 1928-ban született Debrecenben. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben pedig rendes tagjává választották. 1985 és 1988 között az MTA Kémiai Tudományok Osztálya elnökhelyettese, majd 1996-ig elnöke volt. 1997 és 2002 között vezette a Veszprémi Akadémiai Bizottságot. A VEAB 40. jubileumi ünnepségén elhangzott köszöntőjéből idézünk:

"Negyven éves a VEAB – állapítjuk meg némi büszkeséggel és egyben magától értetődő természetességgel. Joggal, hiszen valóban 1972 szeptemberében hozott határozatot az MTA Elnöksége arról, hogy megalapítja a Veszprémi Akadémiai Bizottságot. De ha ez ma már csak egy egyszerű történelmi ténynek tűnik is, talán nem árt, ha egy kicsit felidézzük ennek az „eseménynek” egy-két színfoltját.
Mindenekelőtt azt, hogy az MTA Elnökségének határozata akkor korántsem volt magától értetődő – a VEAB megalakulása 1972-ben igazi sikertörténet. Ahhoz, hogy ezt kellőképpen értékelni tudjuk, az Akadémia Elnökségének egy 1961-ben született határozatát kell felidéznünk. Eszerint: „az országban folyó tudományos munka, valamint a jobb központi irányítás és ellenőrzés érdekében kívánatos, hogy egyes vidéki egyetemi városokban (elsősorban Szeged, Debrecen és Pécs, későbbi időpontban esetleg Sopron, Miskolc) akadémiai bizottságok létesüljenek”.1961-ben tehát Veszprém még szóba sem jön egy területi akadémiai központ létrehozása helyszínéül, s alig tizenegy év múlva, Szeged és Pécs után harmadikként alakul meg a VEAB. Emlékszem, hogy amikor először hívott össze bennünket, leendő VEAB-tagokat Nemecz Ernő (aki mint alelnök a lelke és mozgatórúgója volt a szervezőmunkának), ő nem kis büszkeséggel hangsúlyozta ki a veszprémi sikert.
Egy másik érdekes kis színfolt a VEAB betűszócska eredete. Meg lehet ugyanis kérdezni, hogy miért nem VAB a mi rövidítésünk, amikor az összes többi területi bizottságé három betűs (PAB, DAB stb.). Ebben részben én vagyok a ludas. Amikor ugyanis még a szervezés legelején tartottunk, nem akadémiai bizottságról, hanem akadémiai központról volt szó, és én (mint az egybegyűltek talán legfiatalabb tagja), félénken megjegyeztem, hogy a Veszprémi Akadémiai Központ rövidítése VAK, ami nem a legszerencsésebb elnevezés a tudomány világosságát terjeszteni kívánó szervezet számára. Nemecz Ernő egy pillanat alatt rávágta: akkor úgy rövidítünk, hogy VEAK. Ez a megoldás ragadt rá azután a Bizottság rövidítésére is, így lettünk VEAB.
Egyik legelső kezdeményezésünk az volt, hogy pályázatok kiírásával igyekeztünk ösztönözni a régióban dolgozó értelmiségieket tudományos eredményeik összefoglalására. ...
Az érdemi szakmai munka már a kezdetektől fogva az induláskor megalakított szakbizottságokon és munkabizottságokon belül folyt, az akkor kialakult hálózati struktúra – bár kissé módosult – de alapjaiban máig nem változott.
Lényeges előrelépést jelentett az Akadémiai Klub megalakítása. Ezzel a VEAB most már a szélesebb érdeklődésű értelmiség részére is lehetőséget biztosított arra, hogy ne csak speciális szakértelmet igénylő tudományos kérdésekben folytathasson eszmecserét. A klubestek ugyanis bárki számára nyitottak voltak, és a meghívott vendégelőadók sokszor hoztak magukkal igen aktuális témákat. Számomra például különösen emlékezetes a Kulcsár Kálmánnal folytatott beszélgetés, aki akkor a pártállami alkotmány átalakításával volt elfoglalva, vagy Kapolyi László előadása, akit a hévizi tó lehűtését okozó nyírádi karsztvíz-kiemelés indokoltsága felől faggattunk.
Az Akadémiai Klub tevékenysége később két irányba „szakosodott. Egyrészt átalakult a ma is működő Kulturális Egyesületté, amely mostanában az oly jó hangulatú és élményekben gazdag kirándulásainkat is szervezi. Ugyanakkor kialakult egy igen jól szervezett és rendkívül színvonalas tudományos előadás sorozat, melynek keretében a különböző szakmák legkiválóbb képviselői tartanak előadásokat saját szakterületükről igényes, de egyben közérthető formában.
Visszatekintve tehát a negyven évre - sokak áldozatos munkájának köszönhetően − jó érzéssel nyugtázhatunk egy fokozatos és töretlen szakmai fejlődést a VEAB tevékenységében. E hagyományunkat kell folytatnunk a jövőben is, akkor biztosan jó úton fogunk járni."

Elnök Úr, nyugodjon békében!

Az MTA megemlékezése