Schanda János a VEAB Alkalmazott Fény- és Színtani Munkabizottság elnöke vezetésével veszprémi tudósok is részt vettek 2014-ben a vatikáni Sixtus-kápolna freskóinak megvilágítását megújító innovatív nemzetközi projektben. Az Európai Unió által támogatott vállalkozásban öt ország hat intézményének szakemberei vesznek részt, többek között a veszprémi Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karán működő Virtuális Környezetek és Fénytani Kutatólaboratórium munkatársai.
A laboratórium, melynek Schanda János a vezetője az optikai sugárzás, a fény- és színinger mérésével, a képi információ látásfiziológiailag és látáspszichológiailag helyes feldolgozásával, a multimédiás és virtuális megjelenítés informatikai kérdéseivel és alkalmazásaival foglalkozik. A vatikáni kutatások és megújító munkálatok célja a világhírű freskók jelenlegi állagának megőrzése úgy, hogy az optikai sugárzás ne károsítsa a felbecsülhetetlen festmények színét. A látogatók így a jövőben is eredeti színpompájukban élvezhetik a freskókat, További elvárás volt, hogy világítás legyen energiatakarékos, ne csupán az anyagi megtakarítás és széndioxid kibocsátás csökkentése érdekében, hanem azért is, hogy az így bevitt teljesítmény ne növelje a képek „hőterhelését”. Az eddigi nagy teljesítményű és fogyasztású izzólámpás és nagynyomású kisülő lámpás világítás helyett világító diódák (LED-ek) segítségével oldják meg a helyiség világítását. Schanda János és munkatársai a projekt érdekében elméletei számításokat, majd helyszíni vizsgálatokat végeztek Magyarországon, a Szépművészeti Múzeumban és az esztergomi várban, majd pedig a Vatikánban. A kutatók által javasolt fényforrásokat a Sixtus-kápolnába 2014-ben szerelték fel.
„Michelangelo, Botticelli és kortársaik nappali természetes fényben szemlélték a kápolna műalkotásait. Ezt a színhatást kell a mi körülményeink között a lehető legjobban reprodukálni, méghozzá úgy, hogy az állagmegőrzés miatt nem tehetjük meg, hogy pontosan reprodukáljuk a nappali fényt. Ehhez ismerni kellett, hogy miként verik vissza a fényt a freskón használt festékek, vagyis meg kellett állapítani a pigmentek reflexiós színképét. Ezután figyelembe kellett venni az emberi látás mechanizmusát, amelyet a lehető legjobb közelítéssel képezünk le matematikai úton” – nyilatkozta Schanda János. A nyolcvanegy éves professzor a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) korábbi titkára, majd műszaki vezetője, a testület különböző tiszteletbeli pozícióit tölti be közel húsz évig. Számos műszaki bizottságot vezet, amelyek a fény és színtan alapvető kérdéseinek tisztázásán dolgoznak.
A Sixtus-kápolnában végzett munkálatok tapasztalatáról Schanda professzor és munkatársai 2015. május 13-án számolnak be Veszprémben, a VEAB nagytermében.