Zambó János
|
Zambó János életmûvének, tevékenységének, eredményeinek bemutatása, összegzése nem könnyû feladat. Nem könnyû az életmû mennyisége és színvonala vonatkozásában sem. Gondot jelent továbbá az a körülmény is, hogy Zambó János a munkájában, a megjelenésében, a kifejezésmódjában egyaránt megnyilvánult kivételes egyénisége ellenére - avagy éppen ezért - a "adminisztrációban", különösen a saját maga eredményeinek "kartotékozásában" nem mutatott "példát". Ezért aztán az életmû bemutatásának pontossága minden bizonnyal elmarad a megkívánt szinttõl. A maximális igyekezet ellenére "hézagok" lehetnek, az egyes idõszakok, a tevékenységi területek bemutatása nem lesz azonos "szilárdságú". Az a veszély is fennáll, hogy a szerzõ személyes, avagy egyes szakmai területek iránti szubjektivitása miatt a méltatás színvonala meg nem közelíti a méltatandó személyiség és eredményeinek értékét. |
Kezdeti évek, tanulmányok
1916 május 2-án született Hegykõn (Gyõr-Sopron-Moson megye). A földmûves családban nyolc gyermek volt, édesapja Zambó Géza, édesanyja Bellovits Jusztina. 1943-ban kötött házasságot, felesége Ferency Mária (1915), fia Péter (1950, okl. olajmérnök, okl. matematikus, okl. bányamérnök).
Szülõfalujában 6 elemi iskola osztályt végzett, majd 1928-1936-ban a Soproni Szentbenedekrendi Szent Asztrik Katolikus Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, 1936. június 16-án kitüntetéses érettségi bizonyítványt szerzett. A család anyagi helyzete miatt - egyetemi tanulmányai anyagi fedezete elõteremtése céljából - az érettségit követõ évben tanítványokkal foglalkozott.
1937-ben iratkozott be a Magyar Királyi József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya, Kohó és Erdõmérnöki Kara bányászati szakára. Tanulmányait az 1937/38 és az 1941/42 tanévekben végezte.
1939. július 3-31-ig az Elsõ Dunagõzhajózási Társaság (Pécsi Bányaigazgatóság) Pécsbányatelepi Üzemben "elméleti ismereteinek gyakorlati továbbképzése" céljából bányászati, gépészeti és mérnökségi tanulmányokat
folytatott. Egyetemi évei alatt mindvégig kiváló elõmenetelt tanúsított, kiemelkedõ természettudományi (matematikai) készségekrõl tett bizonyságot. Már negyedéves hallgató korában az Egyetem Tárczy-Hornock Antal által vezetett Geodézia és Bányaméréstani Tanszék-en 1941. szeptember 1-tõl díjas gyakornok. Bányamérnöki oklevelet 1942. február 9-én kitüntetéssel szerzi meg.