Verő József
|
Született 1904-ben, okleveles kohómérnök (1926). 1934-ben doktori, 1935-ben egyetemi magántanári képesítést szerez. 1947-ben az MTA levelezõ tagjává, 1949-ben pedig rendes tagjává választja. Pályafutását tanársegédként kezdi a Vaskohászattani Tanszéken, két évig (1927-28) Berlinben ösztöndíjas. 1928-tól a Fémtechnológiai Tanszéken elõadói, 1934-40 között adjunktusi, 1940-43 között intézeti tanári, 1943 óta egyetemi tanári rangban oktat. 1952-68 között a Metallográfiai Tanszék vezetõje, 1952-74 között a Vasipari Kutató Intézet igazgatója is. |
Elnöke az MTA Kohászati Bizottságának, tagja az Állami Díj- és Kossuth-díj Bizottságnak. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke.
Szakterülete: metallográfia és anyagvizsgálat.
Kitüntetései: "Kossuth-díj" ezüst fokozata (1949 és 1958) "Magyar Népköztársasági Érdemrend" V. fokozata, "Munka Érdemrend", "Munka Érdemrend" arany fokozata és egyéb szakmai kitüntetések.
Családi gyökerek
Sopronban született Apja Veszelka József Szegedrõl származott, kékfestõ segédként megjárt vándorútja végén telepedett meg Sopronban. Anyja Pfeiffermahr Jozefa, Ruszt-i szõlõtermõ kisgazda leánya.
Pályaválasztás
"Eredetileg kémikus akartam lenni. Az érettségi után kértem is felvételimet a budapesti egyetemre, egyúttal pedig a nevezetes Eötvös Kollégiumba. Július végén megkaptam az értékesítést: mindkét helyre felvettek. A Kollégiumnak errõl szóló közlésével azonban jött az értesítés arról is, milyen felszereléssel kell jelentkeznem szeptemberben. A szükséges felszerelésem azonban nem volt meg, fõleg a fehérnemû készletem nagyobb része hiányzott? Némi gondolkodás eredményeképpen a határidõ utolsó napján bevittem kérelmemet a már Sopronban mûködõ fõiskola dékáni hivatalába, ott Lichner bácsi a bizonyítványom láttán nagyon megörült. Fel is vettek fémkohásznak, lévén ez a szakma a kémikusékhoz a legközelebb álló."
Tanulmányok
|
1922 - 1926 |
A soproni Bánya- Kohó- és Erdõmérnöki Fõiskola Kohómérnöki Kara |
|
1926 |
Vaskohómérnök |
|
1927 - 1928 |
Technische Hochschule (Charlottenburg) ösztöndíjas |
Beosztások
|
1926 |
Sorpon, Vaskohászattani Tanszék tanársegéd |
|
1927 |
Sopron, Fémtechnológiai Tanszék elõadó |
|
1933 |
Sopron, Fémtechnológiai Tanszék egyetemi adjunktus |
|
1943 |
Fémtechnológiai Tanszék egyetemi tanár |
|
1949 |
NME Bánya- és Kohómérnöki Kar Sopronban lévõ részének dékánja |
|
1952 - 1968 |
NME Miskolc Metallográfiai Tanszék vezetõje |
|
1952 - 1974 |
Budapest, Vasipari Kutató Intézet igazgatója |
|
1974-1976 |
Budapest, Vasipari Kutató Intézet tudományos tanácsadó |
Tudományos fokozatok
|
1933 |
Kohómérnök tudományok doktora Sopron |
|
1934 |
Egyetemi magántanári képesítés "Fémek és ötvözetek szerkezete" címû témában. |
|
1948 |
MTA levelezõtag |
|
1949 |
MTA rendes tag |
Szakmai társadalmi közlélet
- MTA VI. osztály osztályelnök
- MTA Kohászati Bizottság tagja
- Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság tagja
- az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke
Szakterület: Metallográfia, anyagvizsgálat
Kitüntetések:
Kossuth-díj" ezüst fokozata (1949 és 1958) "Magyar Népköztársasági Érdemrend" V. fokozata, "Munka Érdemrend", "Munka Érdemrend" arany fokozata és egyéb szakmai kitüntetések.