Takács Ernő

     Takács Ernő 1927-ben Dorogon született. Középiskolai tanulmányait Esztergomban kezdte majd Budapesten magántanulóként fejezte be. Felsőfokú tanulmányait Sopronban, a Bányamérnöki Karon végezte. 1951-től a Sopronban alapított Geofizikai Tanszék volt a munkahelye. Meghatározó szerepe volt a nagyon eredményes Kínai-Magyar Geofizikai Expedícióban (1956-1959). Az expedíciót követően a NME Geofizikai Tanszéken folytatta oktató-kutató munkáját. 1965-ben egyetemi docensnek, 1973-ban egyetemi tanárnak nevezték ki. Kiemelkedő szerepe volt a 70-es években alapjaiban korszerűsített geofizikusmérnök képzés megvalósításában. 1974 és 1984 között egy év megszakításával a Bányamérnöki Kar dékánja volt. Dékánsága idején az ipari igényeknek megfelelő új szakirányok kerültek bevezetésre, továbbá intenzív mérnöktovábbképzés és szakmérnök képzés valósult meg. Több külföldi egyetem bányamérnöki karával jelenleg is aktív együttműködést alakított ki. 1983 és 1991 között a Geofizikai Tanszék vezetője volt. Ebben az időszakban a hazai kutatóhelyekkel és a külföldi egyetemekkel a kapcsolatok tovább bővültek. Az alkalmazott geofizika számos területén ért el jelentős kutatási eredményeket. Ezek közül a legkiemelkedőbbek a természetes és mesterséges eredetű elektromágneses terek geofizikai célú módszerek fejlesztése, és azok földtani-geofizikai, továbbá bányászati alkalmazásai területén születtek.

     Takács professzor a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékének iskolateremtő professzora, aki több mint 50 éven át kiemelkedő oktató- és kutatómunkát végzett. A miskolci geofizikus mérnökképzés meghatározó egyénisége, tanítványai külföldön is kiemelkedő eredményeket értek el. Kutatómunkájában állandó kapcsolatot tartott szakterületének jeles hazai művelőivel és nemzetközi tudósaival. Kutatási eredményeivel nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi geofizikai társadalom elismerését is kiérdemelte. Igényes, széles látókörű, lényeglátó, hatalmas munkabírású, sokoldalú egyéniség volt, mely tanszékvezetői és dékáni teendői ellátásában is megnyilvánult.

Az életút adatai

     Takács Ernő 1927. február 1-én Dorogon született. Édesapja a Salgótarjáni Kőszénbányák Rt. Gazdasági Üzeménél volt kovács, édesanyja a háztartást vezette. Egy bátyja és egy húga volt. A dorogi négy elemi iskolai osztályt követően 1937-től az esztergomi Szent Benedek rendi Főgimnázium bejáró diákja volt, azonban középiskolai tanulmányai a világháborús események miatt megszakadtak. München közelében amerikai hadifogságba került, ahonnan 1946 tavaszán szabadult. A budapesti Szent Imre Cisztercitarendi Gimnáziumban magántanulóként fejezte be középiskolai tanulmányait, ahol kitüntetéssel érettségizett 1946 szeptemberében. Ezt követően egy évig a Dorogi Szénbányáknál műszaki rajzolóként dolgozott. Felsőfokú tanulmányait Sopronban, a József Nádor Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán végezte 1947 és 1952 között, ahol bányakutató mérnöki ágazaton jeles minősítéssel szerzett diplomát. Az egyetemen kiváló professzorai voltak, többek között Boleman Géza (fizika), Walek Károly (matematika), Simonyi Károly (elektrotechnika), Tárczy Hornoch Antal (geodézia), Szádeczky Kardoss Elemér és Vendel Miklós (geológia), Gyulai Zoltán (olajbányászat) és Kántás Károly (geofizika). Még hallgatóként Kántás professzor tanársegédnek hívta meg az újonnan alapított Geofizikai Tanszékre (1951). Adjunktusi kinevezést 1953-ban kapott.

     1956-ban nősült, felesége Dósay Molnár Emma. Fiúk Ernő (okl. geofizikus mérnök) 1957-ben született.

     Tellurikus kutatócsoport vezetőjeként részt vett a nagyon eredményes Kínai-Magyar Geofizikai Expedícióban (1956-1959). Az expedíciót követően 1959 őszétől adjunktusként a Sopronból Miskolcra költöztetett Geofizikai Tanszéken folytatta széles körű oktatói-kutatói munkáját. Kutatói munkáját élete végéig e tanszéken fejtette ki. 1961 szeptemberétől önálló aspiráns volt. Az ötvenes évek végétől a Geofizikai Tanszék az olajipar megbízásából ÉK-Magyarország tellurikus térképezését végezte 1962-ig, mely térképezést Takács Ernő kiegészítette a mágneses térkomponensek mérésével. A „Magnetotellurikus műszer-módszerfejlesztési vizsgálatok és alkalmazásuk a geofizikai kutatásban" című kandidátusi értekezését 1965-ben védte meg. 1965-ben egyetemi docensnek nevezték ki. 1971 és 1974 között a Bányamérnöki Kar dékánhelyettesi teendőit látta el. 1973-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1974 és 1977 között majd 1978 és 1984 között a Bányamérnöki Kar dékánja volt. 1983 és 1991 között a Geofizikai Tanszék vezetője volt. Egyik legnagyszerűbb tudományos eredménye a föld alatti frekvenciaszondázás elméleti alapjainak a kidolgozása, az erre a célra kifejlesztett mérési rendszer és mérési metodika, továbbá az értelmezés módszertanának megalapozása. Ezzel kapcsolatos eredményeit „A földalatti váltóáramú elektromos dipólus térerőssége sajátságainak bányageofizikai célú vizsgálata” című akadémiai doktori értekezésében 1990-ben foglalta össze, mellyel az MTA doktora címet érdemelte ki. 1992. január 1-ével – saját kérésére – nyugállományba helyezték. 1996 óta a Miskolci Egyetem emeritus professzora volt. Nyugdíjba vonulását követően élete végéig továbbra is intenzív kutatómunkát folytatott, kapcsolatát munkahelyével 2012. január 12-én bekövetkezett haláláig megőrizte. Végső búcsúztatása 2012. január 27-én a kelenföldi Szent Gellért Plébániatemplom urnatemetőjében volt. A Miskolci Egyetem kiváló professzoráról a Miskolci Egyetem és a Geofizikai Tanszék nevében Dobróka Mihály rektorhelyettes, intézetigazgató egyetemi tanár emlékezett meg.

     Takács Ernő személyében egy nagy tudású – tudásához képest ugyanakkor szerény –, céltudatos, változásokra fogékony, kompromisszum készséggel, kiemelkedő nyelvismerettel, humánummal rendelkező professzor került a Bányamérnöki Kar (1974-1984) és a Geofizikai Tanszék (1983-1991) élére. Átgondolt véleményét, javaslatait mindig elfogadták. A vezetési feladatok ellátását egyfajta „szolgálatnak” tekintette, ugyanakkor vezetése alatt mind a Kar mind a Tanszék a kor elvárásainak megfelelve nagyon meggyőző oktatási és kutatási eredményeket ért el. Vezetési feladatainak magas színvonalú ellátása mellett kiváló kutató és oktatási reformok kidolgozásában résztvevő, új tárgyakat bevezető nagyszerű oktató volt. Igényes tudós volt, aki elmélyült az elméleti alapoktól a gyakorlati megvalósításig terjedő fázisok mindegyikében. Másrészt nagy munkabírású konstruktív egyéniség is, ami az ilyen szintű kutatási eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen. Többeket indított el a kutatói pályán. Átadott tudása, szemlélete munkatársaiban, tanítványaiban, a geofizikus mérnökök nemzedékeiben tovább él.

 

Egyetemi oktató és kutatómunka

     Oktatási tevékenysége rendkívül sokrétű volt. Már Sopronban megkapta a Geofizikai mechanika tárgyat (első jegyzete ezen a címen jelent meg 1953-ban) előadásaival és gyakorlataival, amiből később (1955-ben) Általános geofizika lett.  Kínából hazatérve először geológusmérnök, majd bányamérnök hallgatóknak is tartott teljes vertikumot lefedő alkalmazott geofizikai előadásokat. Az 1968 és 1972 között megjelent három jegyzetében az alkalmazott geofizikai módszerek mellett a bányászati geofizika speciális területeit is ismertette. A 70-es évek elején alakult ki a geofizikusmérnök képzés új tanterve, melynek kidolgozásában, a földtani és geofizikai tananyagrészek arányának kialakításában elévülhetetlen szerepe volt. Az új tárgyak közül a Geofizikai adatfeldolgozás I. és a Geofizikai értelmezés tantárgyaknak volt az előadója. A Geoelektromos kutatómódszerek c. jegyzetének első része 1979-ben, második része 1981-ben, a Geofizikai adatfeldolgozás c. jegyzete 1980-ban jelent meg. Az alapkurzus részére társszerzőkkel készült jegyzetét Bevezetés az alkalmazott geofizikába címen 1988-ban adták ki. Egyéniségéből adódóan előadásaiban és jegyzeteiben kiemelt hangsúlyt fektetett az elmélet és gyakorlat kapcsolatára. Az előadásaihoz kapcsolódó gyakorlatok során fontos szerepet kaptak a laboratóriumi analóg és numerikus modellezések, melyek igazodtak a digitális korszak követelményeihez.  Az oktatási koncepciójában a hallgatói terepi mérés jelentős hangsúlyt kapott.

     Soproni tanársegédként az első feladata a naptevékenység által keltett földi elektromágneses teret felhasználó tellurikus mérések hazai bevezetését célzó kutatásokban való részvétel volt Kántás Károly professzor irányítása mellett. A módszerfejlesztés és a kisalföldi területeken megszerzett mérési-értelmezési tapasztalatok eredményeképpen az 1956 nyarán indult Kínai-Magyar Geofizikai Expedíciónak a két szeizmikus és az Eötvös inga csoport mellett egy tellurikus kutató csoportja is volt, melynek vezetésére Takács Ernő kapott megbízást. Még az expedíció előkészítése során, 1956 januárjában Kántás akadémikus szervezése révén került sor arra a Sopron-Peking közötti (Ádám-Takács féle), több napos, kuriózumnak számító szinkronmérésre, mely a tellurikus áramrendszer globális jellemzőinek megismeréséhez járult hozzá. A három évig tartó expedícióban a tellurikus csoport eredményeivel nagyban segítette az Ordosz-fennsíkon és a mandzsúriai Sungliao-medencében elvégzett geofizikai mérések komplex értelmezését és több, szénhidrogén tárolás szempontjából perspektivikus földtani szerkezet kimutatását. A magyar geofizikai expedíció szerepét ki kell emelni Kína ma ismert legnagyobb, danquingi olajmezőjének felfedezésében, amit a kínaiak hivatalosan is kinyilvánítottak. Takács Ernő 1959-ben Kínában magas rangú kitüntetést kapott és 1960-ban kínai nyelven jelent meg egy cikke a tellurika módszeréről.

     Az ötvenes évek végétől a Geofizikai Tanszék az olajipar megbízásából ÉK-Magyarország tellurikus térképezését végezte 1962-ig. A lehetőséget kihasználva, Takács professzor az elektromos tér viselkedését elemző tellurikus méréseket a mágneses tér komponenseket is regisztráló magnetotellurika (MT) módszerével egészítette ki. Három-komponenses, torziószálas mágneses variométert tervezett és a tanszéken elkészített műszerrel először ÉK-Magyarországon (a Nyírségben és a Bükk-fennsíktól Biharnagybajomig) végzett magnetotellurikus méréseket. A „Magnetotellurikus műszer-módszerfejlesztési vizsgálatok és alkalmazásuk a geofizikai kutatásban" című kandidátusi értekezését 1965-ben védte meg. Az akkori OKGT Geofizikai Kutató Üzem megbízásából az alföldi területeket követően 1970-ig végzett magnetotellurikus méréseket a Dunántúlon. Kutatásai során a földi elektromágneses tér és a földtani szerkezetek kölcsönhatásának több összefüggését is feltárta. Ezek közül kiemelkedik az impedancia-ellipszisek iránya és a vertikális mágneses térkomponens maximális változásaihoz tartozó elektromos térösszetevő iránya közötti kapcsolat megfogalmazása. A mért MT frekvencia szondázási görbék alapján azt is megállapította, hogy Magyarországon a medencealjzatban több helyen nagyobb elektromos vezetőképességű zóna található, melyek közül a legnagyobb figyelmet a somlószőlősi 1966-os MT mérés kapott. A Bakony ÉNy-i előterében lévő elektromos vezetőképesség anomália esetében tapasztalt magnetotellurikus tértorzulások vizsgálatára 1968-ban sikeres fizikai modellezést végzett a Liverpooli Egyetem Földtani Intézetében. A 70-es évektől a CH kutatás oldaláról a kvantitatív értelmezési kérdések egyre inkább előtérbe kerültek. Ennek jegyében a síkhullámú gerjesztésű, hosszan elnyúlt 2D felszín alatti földtani szerkezeti viszonyokra véges különbséges, valamivel később pedig hasonló természetes eredetű EM gerjesztő teret feltételezve a 3D felszín alatti földtani szerkezeti viszonyokra integrálegyenletes módszeren alapuló algoritmusokat és szoftvereket dolgoztak ki irányításával a Geofizikai Tanszéken. Az utóbbival párhuzamosan váltóáramú dipólus gerjesztést feltételezve 2D szerkezeti viszonyokra véges különbséges eljáráson alapuló algoritmus és program fejlesztések valósultak meg vezetésével. Az értelmezési kérdések tisztázását segítő kutatásokat elsősorban az OKGT majd később a MOL Rt. támogatta. Már nyugdíjas évei alatt a tápelektródaként használt fúrólyuk acél béléscsöve, továbbá a fúrásban elhelyezett elektromos dipólus forrás közvetlen környezetének vizsgálatára alkalmas numerikus modellezési eljárást és mérési módszert fejlesztett ki, melyet terepi körülmények között tesztelt. Ilyen gerjesztések esetére a felszínen mérhető vertikális mágneses téreloszlásból a forrás környezetében lévő laterális vezetőképesség inhomogenitások meghatározására inverziós eljárást adott meg.  

     Elektromágneses geofizikai kutatási eredményei révén Takács professzor nemcsak a hazai szénhidrogén kutatás meghatározó egyénisége volt, kutatásai más területeken is jelentősek. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy Csókás professzorral együtt a remanencia karotázs egy módosulatát dolgozták ki a 60-as évek közepén és későbbi együttműködésük során az elferdült fúrólyuk helyének bányatérségből történő meghatározására kifejlesztett eljárásukat bányabeli körülmények mellett tesztelték. Szeizmikus abszorpciós bányabeli méréssel arra adta meg a választ, hogy a bauxit telepben a fejtési front előtt milyen térfogatra terjed ki a feszültség-felhalmozódás és a front leállása után mikor várható a fedőkőzet tönkremenetele. Hazai bauxitok mágneses szuszceptibilitásának és izotermális remanens mágnesezettségének laboratóriumi mérésére módszert fejlesztett ki és a mért eredmények alapján a bauxitban előforduló vasásványok összetételére következtetett. Laboratóriumi gerjesztett polarizációs mérőrendszert fejlesztett ki és a mért lecsengési görbék komponensekre bontásával az ércesedés típusára és összetételére lehetett magyarázatot adni.

     Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a mesterséges áramterű frekvenciaszondázások (FRSZ) területén. Az általa kifejlesztett műszerekkel, valamint érzékelőkkel – 1968-ban volt az első felszíni mérés – és feldolgozási módszerrel számos kismélységű földtani és geomechanikai feladatot oldott meg, melyek közvetve a szilárdásvány bányászathoz kapcsolódnak. A felszíni FRSZ módszerrel széntelepes összlet nagyobb vetőit sikerült kimutatni és a széntelep fedőösszletében a fejtés hatására előálló fizikai állapotváltozást időben nyomon követni. Hasonló céllal, de a széntelepet is harántoló fúrólyukak közötti elektromágneses átvilágítást valósított meg. Később a mesterséges áramterű frekvenciaszondázás módszerét a bányabeli mérései során is alkalmazta. A mélyszinti bányaművelés tervezéséhez szükséges vetők kimutatására a földalatti, konduktív gerjesztésű frekvenciaszondázás elméleti alapjait dolgozta ki és erre a célra mérési rendszert és metodikát fejlesztett ki. Megállapította, hogy a változatlan helyzetű mérési elrendezéseknél a frekvencia növelésével az adó környezetében kialakuló és egymáshoz láncszerűem kapcsolódó áramrendszerek egyre jobban az adó felé koncentrálódnak. Vizsgálta a különböző gerjesztésű módokat és bebizonyította, hogy a földtani inhomogenitások kimutatására a vertikális elektromos dipólus által keltett elektromágneses tér rendelkezik a legkedvezőbb tulajdonságokkal. A módszer kifejlesztése, majd annak értelmezési helyességének igazolására szoftverfejlesztést, numerikus modellezést és több bányában (Borsodi, Tatabányai, Oroszlányi, Dorogi és Veszprémi Szénbányáknál és a Mecseki Ércbánya) méréseket végzett és analóg modellezésre is sor került Sopronban, a GGKI-ben. Az elméleti és gyakorlati eredményeinek szintézisét foglalta össze „A földalatti váltóáramú elektromos dipólus térerőssége sajátságainak bányageofizikai célú vizsgálata” című MTA doktori értekezésében (1990). Ezt követően a mesterséges áramterű frekvenciaszondázás átmeneti zónájából nyerhető földtani információszerzés hatékonyságának növelésével, továbbá a földalatti elektromágneses átvilágítások inverziós kiértékelésével is foglalkozott. 

     Takács professzor a radiokip és a rádiofrekvenciás magnetotellurikus frekvenciaszondázás (RMT) módszer hazai bevezetője. Magyarországon ő fejlesztett ki elsőként a hosszú- és középhullámú műsorszóró adók elektromágneses terét felhasználó, sekély behatolású geofizikai kutatásra alkalmas műszert és (radiokip) módszert a 60-as évek végén. Később a „very low frequency” (VLF, nagyon alacsony frekvenciás) katonai adóktól a MHz-es műsorszóró adókig válogatott adók EM tere mérésére fejlesztett ki műszert és mérési eljárást. Az általa bevezetett rádiófrekvenciás módszereket többek között fedett mészkő szerkezeti viszonyainak jellemzésére, külszíni bányában homokkőpadok kimutatására és árvízvédelmi gátak ellenőrzésére is alkalmazta. A hosszan elnyúlt szerkezetek esetén kialakuló VLF vertikális térkomponens inverziójára módszert dolgozott ki, melyet terepi példán mutatott be. Takács professzor volt a távvezetékek elektromágneses terét felhasználó geofizikai eljárások hazai kifejlesztője is. A kezdeti időszakban (70-es évek eleje) kétcsatornás 50 Hz-es szelektív vevőt és megfelelő érzékelőket fejlesztett ki, melyekkel az elektromos és mágneses térkomponensek, továbbá azok hányadosa is mérhető volt. Területi mérésekre megadta a távvezetéktől mért távolságtól független impedancia értékeket. Ezt a mérést általában a felszíni mesterséges áramterű frekvenciaszondázás módszere mellett alkalmazta. A módszerfejlesztés a távvezeték 50 Hz felharmonikusainak EM terének vizsgálatával bővült a 2000-es évek elején. A távvezetékek EM terének frekvenciaszondázásra való alkalmazhatóságát numerikus modellezéssel és terepi példán keresztül bizonyította.

     Pályafutása során négy kontinens országaiban végzett kutatómunkát vagy tartott előadást, tudományos konferenciákon vett részt, szakmai kapcsolatot épített. Nemzetközi elismertségét többek között az is érzékelteti, hogy a 70-ik születésnapja alkalmából Steiner Ferenc professzor által szervezett tudományos konferencián hazai kollégái és munkatársai mellett a nemzetközi geofizikai elektromágneses közösség legismertebb kutatói közül M. N. Berdicsevszkij  (Lomonoszov Egyetem), P. Kaikkonen (Oului Egyetem) és M. N. Zhdanov (Utahi Egyetem) professzorok is előadással tisztelték meg.

A Bányamérnöki Kar dékánja és a Geofizikai Tanszék vezetője

     A Bányamérnöki Kar közösségének bizalmát kiérdemelve először a Kar dékán helyettese volt Richter Rihárd dékán mellett (1971-1974).  Richter professzor választásában Takács Ernő objektív és körültekintő egyéniségét emelte ki. Ezt követően a Kar dékánja volt 1974-1977 és 1978-1984 között. Dékáni teendőit egy év megszakítással három cikluson át látta el, aktív együttműködést kialakítva a Nehézipari Minisztériummal, a szilárd és fluidum bányászat, valamint a földtan és a geofizika hazai meghatározó intézményeivel. A Kar miskolci időszakában ő volt az egyedüli dékán, akinek kiemelt kutatási területe a földtani-geofizikai kutatás volt. Kiváló kapcsolatot épített ki a szűkebb értelemben vett bányászati szakterületekkel foglalkozó dékánhelyetteseivel is. Dékánsága idején az energiastruktúra átalakulóban volt, növekedett a bányászat mélységtartománya és előtérbe kerültek az ásványvagyon gazdálkodásnak, a termelés hatékonyságának és biztonságának kérdései. Ugyanakkor fontossá vált az érc-, kő- és kavicsbányászat, a nemfémes ásványi nyersanyagok, a vízbányászat és a vízbázis védelem területei. A megváltozott igényekhez igazodó új ágazatok indítása (hidrogeológiai, külszíni bányászati és ásványelőkészítési), tananyag reformok és mérnök továbbképzések valósultak meg. Hangsúlyt fektetett a kari angol nyelvű  képzésre. Az OMBKE-vel együttműködve több alkalommal szervezte meg a Kar kutatási eredményeit bemutató konferenciákat. A külföldi egyetemek bányamérnöki karaival szerződéses, aktív kapcsolatokat tartott fent, a kutatók tanulmányútjai mellett támogatta a külföldi cseretermelési gyakorlatokat is. A külföldi egyetemi kapcsolatok között a legfontosabbak a Freibergi Bányászati Akadémiával, a Kassai Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karával, a Moszkvai Bányászati Egyetemmel, a Moszkvai Petrolkémiai és Gázipari Egyetemmel, a Tuzlai Bányászati Karral és a Leobeni Egyetemmel történő együttműködések voltak.

     Tanszékvezetése (1984-1991) időszakában több, a felsőoktatás egészét érintő tantervreform történt. A geofizikusmérnök-képzésben törekvése volt, hogy nagyobb súlyt kapjanak a geofizikai tárgyakat előkészítő alapozó tárgyak (elsősorban matematika és fizika) a korábbiakhoz képest. Másrészt új kurzusok indításával (pl. geofizikai műszerek, geofizikai teleptan), vagy a meglévők óraszámának bővítésével sikerült elérni, hogy a geofizika mellett a hallgatók megalapozott tudásra tettek szert a méréstechnika, informatika, a számítástechnika és az adatfeldolgozás területén is. Kiemelten fontosnak tartotta a geofizikai értelmezés, a geofizikai praktikum és a geofizikai teleptan tantárgyak földtani és a geofizikai ismereteket integráló szemléletű oktatását. Újabb változást hozott az 1987/88-as tanévben elkezdődött modultantervek szerinti oktatás, mely lehetővé tette a végzés előtt álló hallgatók érdeklődésük szerinti szűkebb specializálódását a szeizmika, egyéb felszíni geofizika, mélyfúrási geofizika, bánya- és mérnökgeofizika területén. Így a diplomatervhez szorosan kötődő, szinte egyéni foglalkozást sikerült megvalósítani. A hazai, szakmán belüli dinamikus fejlődés egyetemi oktatásban való megjelenése érdekében a kutatóhelyekkel együttműködött, és több, kiváló szakembert hívott meg oktatni elsősorban a Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézetből, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetből és az OKGT-től. Fontosnak tartotta külföldi szakemberek előadásainak megszervezését is. Professzorokat hívott meg a Lomonoszov, a Gubkin, a prágai Károly, az Oului és a Helsinki Egyetemekről továbbá a Freibergi Bányászati Akadémiáról is. A környezetmérnöki szak megindítása szempontjából a környezetvédelmi geofizikai oktatási tananyagfejlesztést elősegítő nemzetközi Tempus pályázatnak hazai koordinátora volt az 1991/92 tanévtől kezdődően két évig.

 

Szakmai-közéleti tevékenység és elismerések

     Takács professzor aktív szakmai-közéleti tevékenységet is végzett, melyek közül a legfontosabbak időrendi sorrendben a következők voltak: Geophysical Transactions Szerkesztőbizottság tagja 1965-1998; Magyar Geofizikusok Egyesülete (MGE) Oktatási és Tudományos Bizottság tagja 1974-1999;  Miskolci Akadémiai Bizottság Geo-Munkabizottság elnöke 1980-1986; TMB Bányászati, Földtani, Geodéziai és Geofizikai Szakbizottság tagja 1980-1995;  Miskolci Akadémiai Bizottság Bányászati Szakbizottság tagja 1980-2012; MTA Geofizikai Tudományos Bizottság tagja 1985-2012; Magyar Geofizikusokért Alapítvány Kuratóriuma  tagja 1990-1999; Magyar Geológiai Szolgálat Tudományos Tanács tagja 1992-2006; OTKA Élettelen Természettudományi Szakkollégium Földtudományi I. Zsűri tagja 1993-1996; MTA Geofizikai Tudományos Bizottság elnöke 1993-1999; Magyar Akkreditációs Bizottság földtudományi tudományági szakbizottság tagja 1994-1997; MTA Közgyűlésének doktor-képviselője 1994-2000; MTA Doktori Tanácsa Bányászati, Földtani, Geodéziai és Geofizikai Szakbizottság tagja 1995-2000. A fentiek közül kiemelendő, hogy az MTA Geofizikai Tudományos Bizottságának két cikluson keresztül volt az elnöke. Átgondolt véleményét, javaslatait valamennyi testületben respektálták.    

     Számos kitüntetéssel ismerték el oktatói-kutatói teljesítményét és ahhoz kapcsolódó vezetői és szakmai közéleti tevékenységét. Ezek közül a legfontosabbak (időrendi sorrendben): Kínai Népköztársaság Barátság Érdemérem (1959); Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1972); A Bányászat Kiváló Dolgozója; a Bányamérnöki Kar tiszteletbeli évfolyamtársa (1975); Bányász Szolgálati Érdemérem, arany fokozat (1976); Kiváló Nevelő Diploma (1977); A Munkaérdemrend ezüst fokozata (1978); A Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója (1979); az MGE tiszteleti tagja (1980); A Munkaérdemrend arany fokozata (1984), Signum Aureum Universitatis (1985); MGE Egyed László Emlékérem (1988); Bányász Szolgálati Érdemérem, gyémánt fokozat (1988); MTESZ Díj (1992); a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktora (1997); ME jubileumi Aranyérem (1999); MGE Eötvös Loránd emlékérem (1999); Szent-Györgyi Albert Díj (2002) és az Akadémiai Díj (2008).

Szakirodalmi munkásság

           I. Önállóan megjelent művek

            Disszertációk

1. Magnetotellurikus műszer-módszerfejlesztési vizsgálatok és alkalmazásuk a geofizikai kutatásban. Kandidátusi értekezés, 1965.
2. A földalatti váltóáramú elektromos dipólus térerőssége sajátságainak bányageofizikai célú vizsgálata. Akadémiai doktori értekezés, 1990.

             Könyvek, jegyzetek

1. Geofizikai mechanika. Bp., Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1953. 76 p.
2. Geofizikai kutatás tellurikus áramokkal. In: Szurovy G.(szerk.): A kőolajkutatás és feltárás módszerei Magyarországon, Bp., Akadémiai Kiadó, 1957. 89-91. p.
3. Geofizika I. Bp., Tankönyvkiadó, 1968. 408 p.
4. Alkalmazott geofizika: Bányaművelési szak. Bp., Tankönyvkiadó, 1969. majd 1977. 238 p.
5. Geofizika II. Bp.,Tankönyvkiadó, 1972. 201 p.
6. The role of the vertical pulsations of the magnetic field in magnetotelluric measurements. In: A. Ádám (Editor): Geoelectric and Geothermal Studies. KAPG Geophysical Monograph, Bp., Akadémiai Kiadó, 1976. 264-273. pp.
7. Geofizika. Geoelektromos kutatómódszerek I. Bp., Tankönyvkiadó, 1979 . 208 p.
8. Geofizikai adatfeldolgozás. Bp., Tankönyvkiadó, 1980. 248 p.
9. Geofizika. Geoelektromos kutatómódszerek II. Bp., Tankönyvkiadó, 1981. 271 p.
10. Geofizikai módszerek alkalmazása az ércbányászatban. Geoelektromos módszerek. Elektromágneses indukciós módszerek. Bp., NIMDOK. Bányaipari Szakirodalmi Tájékoztató, 1981. 5-6. 35-54. pp.,78-90. pp. 
11. Geofizika I. Gravitációs, mágneses és geoelektromos módszerek (társszerző: Steiner F.). Bp., Tankönyvkiadó, 1983. 403 p.  
12. Geofizika. Bányászati szak. Bp., Tankönyvkiadó, 1986. 342 p.
13. Bevezetés az alkalmazott geofizikába I. (társszerzők: Steiner F., Ádám O.). Bp., Tankönyvkiadó, 1988. 360 p.
14. Gyakorlati geofizika. IV. fejezet, A geoelektromos  geofizikai módszerek alkalmazása a hazai szénhidrogénkutatásban. Miskolc, 1994. 31-55. pp.
15. A földtani képződményekben lejátszódó folyamatok megfigyelése multifrekvenciás elektromágneses módszerekkel (társzerzők: Pethő G., Turai E.). In: Jambrik R. (szerk.): A Bányamérnöki Kar tanszékeinek kutatási eredményei.   Miskolci Egyetem, 1992. 133-137. pp.
16. A kari oktatás és kutatás története a Bányamérnöki Karon. In: Zsámboki L. (szerk.): 50 éve Miskolcon. Fejezetek a Miskolci Egyetem történetéből. Miskolci Egyetem, 1999. 95-124. pp.
17. Életutam a Bányamérnöki Kar és a geofizika szolgálatában. In: Horn J. (szerk.): Életutak. Földtan, környezetvédelem, bányászat, energetika. Bp., Központi Bányászati Múzeum Alapítvány, Bányász Kultúráért Alapítvány, 2008. 291-342. p.

 

II. Periodikus kiadványokban megjelent tanulmányok, cikkek

1. A tellurikus kutatások gyakorlati kivitele (társszerző: Egerszegi P.). Bányászati Lapok 87. 1954. 595-599. pp.
2. Eljárás tellurikus mérések adatainak feldolgozására a totális változások alapján. Kínai nyelven, Shiyou Diqiu Wuli Kantan (Zhuozhou ,China), Oil Geophysical Prospecting 5. 1960. 20-23. pp.
3. Obrabotka nabljudenij geofizicseskoj razvedki, proizvedennoj metodom telluricseskih tokov, na osnovanii totalnyh variacij tellurogram. Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei 22. 1962. 125-133. pp.
4. Registrirujuscsij magnitometr dlja magnito-telluricseskih izmerenij. Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae 47. 1964. 1-2. 109-122. pp.
5. Magnetotellurikus mérések a Magyar Alföldön (társszerző: Csókás J.). Bányászati Lapok 1964. 10. 713-717. pp.
6. Magnetotellurische Messungen auf der grossen Ungarischen Tiefebene (Mitverfasser: J. Csókás). Freiberger Forschungshefte. Reihe C Geowissenschaften Palaontologie 174. 1965. 83-90. pp.
7. Die Bestimmung der Neigungsverhältnisse des Grundgebriges auf Grund der vertikalen Konponente des tellurisch-elektrischen Feldes (Mitverfasser: F. Steiner). Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Academiae Scientiarum Hungaricae 1966. 1-2. 49-60. pp.
8. Mágneses fúrólyukszelvényezési módszer vasérckutatásra és rétegazonosításra (társszerző: Csókás J.). Bányászati Lapok 1966. 1. 22-25. pp.
9. Magnetotellurikus módszer- és módszerfejlesztési vizsgálatok, valamint alkalmazások a geofizikai kutatásban. Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei 15. 1966. 321-324. pp.
10. Újabb adatok a mesterséges remanencia-szelvényezéshez (társszerző: Csókás J.). Magyar Geofizika 8. 1967. 1. 18-23. pp.
11. Magnetic well logging by artifical remanence (co-author: J. Csókás). Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei 16. 1967. 127-130. p.
12. Anomalous conductivity of the upper crust in the NW foreground of the Bakony Mountains. Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Academiae Scientiarum Hungaricae 3. 1968. 1-2. 155-160. pp.
13. Possibilities of application of the earth's electro-magnetic field impedance in the geological mapping of Hungary. Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei 38. 1969. 175-191. pp.
14. The orientation of the magnetotelluric impedance ellipses. Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Academiae Scientiarum Hungaricae 4. 1969. 3-4. 415-423. pp.
15. Frekvenciaszondázás periódikus áramimpulzusok spektrumának felhasználásával. Magyar Geofizika 11. 1970. 4-5. 157-161. pp.
16. Nagy fajlagos ellenállású vezérszint mélységének meghatározása frekvenciaszondázással. Magyar Geofizika 12. 1971. 6. 232-235. pp.
17. The role of the vertical pulsations of the magnetic field in magnetotelluric measurements. Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Academiae Scientiarum Hungaricae 6. 1971. 1-2. 99-110. pp.
18. Tapasztalatok a radiokip módszer alkalmazásában. Magyar Geofizika 12. 1971. 148-160. pp.
19. A magnetotellurikus impedancia-tenzor polárdiagramjai használatának földtani jelentése. Magyar Geofizika 13. 1972. 227-235. pp.
20. Numerical method for the computation of magnetotelluric fields in inhomogeneous media (co-author: Gy. Tevan). Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica Academiae Scientiarum Hungaricae 8. 1973. 1-2. 55-69. pp.
21. Magnetotelluric fields above two-dimensional, two-layered buried structures of monocline and syncline character. Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Academiae Scientiarum Hungaricae 8. 1973. 1-2. 229-233. pp.
22. A magnetotellurikus tér eloszlásának numerikus vizsgálata kétréteges (ρ2 = ∞) kétdimenziós szerkezetekre. Magyar Geofizika 15. 1974. 49-55. pp.
23. Zambó János akadémikus hatvan éves. Nehézipari Műszaki Egyetem közleményei. I. Bányászat 22. 1976. 2-4. 101-103. p.
24. Elferdült fúrólyukak helyének meghatározása bányatérségekben (társszerző: Csókás J.). Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei Bányászat 23. 1976. 55-67. pp.
25. Method for determining the variation in the absorption coefficient of seismic waves with time. Publications of the Technical University for Heavy Industry Series A-Mining 34. 1977. 71-79. pp.
26. Geoelectric and geothermal studies (KAPG Geophysical Monograph). Editor-in-chef: A. Ádám. Budapest: Akad. Kiadó., 1976. Könyvismertetés. Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica Academiae Scientiarum Hungaricae 13. 1978. 3-4. 491-492. pp.
27. A geofizikusmérnök-képzés helyzete és a továbbképzés lehetősége a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Magyar Geofizika 19. 1978. 3. 92-99. pp.
28. Vizsgálatok 50Hz-es villamos távvezetékek elektromágneses terének geofizikai alkalmazására. Magyar Geofizika 20. 1979. 4. 121-127. pp.
29. Az elektromágneses módszerek néhány alkalmazási lehetősége a bányászati geofizikában. Magyar Geofizika 20. 1979. 5. 192-198. pp.
30. Búcsúbeszéd (Falk Richárd emlékére). Nehézipari Műszaki Egyetem közleményei. I. Bányászat 28. 1980. 1-2. 9-10. pp.
31. Szovjet-magyar kapcsolatok a felsőoktatás területén. Magyar Geofizika 21. 1980. 1. 3-6. pp.
32. Megemlékezés dr. Tarján Gusztáv professzor 75. születésnapjára. Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei. I Bányászat 31. 1982. 3-4. 163-164. pp.
33. Einige Experimente mit elektromagnetischen Verfahren bei der Klärung tektonischer Probleme von Braunkohlenlagerstätten (Mitverfasser: P. Egerszegi). Freiberger Forschungshefte. Reihe C Geowissenschaften Palaontologie 378. 1982. 99-108. pp.
34. Reflexió "A felsőfokú geológusképzés időszerű kérdései" című cikkre. Földtani Közlöny 113. 1983. 81-84. pp.
35. Adatok hazai bauxitok mágneses sajátosságairól (társszerzők: Nyerges L., Pethő G.). Magyar Geofizika 24. 1983. 4. 148-160. pp.
36. Geophysikalische Untersuchungen der durch den Abbau hervorgerufenen Änderungen im Zustand der Hangenschicht eines Kohlenflözes (Mitverfasser: P. Egerszegi). Freiberger Forschungshefte. Reihe C Geowissenschaften Palaontologie 416. 1986. 37-54. pp.
37. Field of a vertical, alternating current, electric elementary dipole in a layered medium (co-authors: J. Nagy, F. Mádai). Geophysical Transactions 32. 1986. 43–56. pp.
38. Approximative solution of the direct problem of magnetotellurics for two-layered, three-dimensional structures (co-author: E.Turai). Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Hungarica 21. 1986. 167-176. pp.
39. A bányamérnökképzés miskolci évei. Bányászati és Kohászati Lapok-Bányászat 120. 1987. 2. 76-83. pp.
40. A széntelep fedüösszletében a fejtés hatására előálló fizikai állapotváltozás nyomon követése geofizikai módszerekkel (társszerző: Egerszegi P.). Bányászati és Kohászati Lapok-Bányászat 120. 1987. 2. 98-102. pp.
41. Egy bányabeli frekvenciaszondázó módszer alapelvének ellenőrzése fizikai modellezéssel. Magyar Geofizika 29. 1988. 5-6. 225-238. pp.
42. In-mine frequency sounding with a buried grounded dipole source. Geofizikai Közlemények - Geophysical Transactions 34. 1988. 4. 343-359. pp.
43. Professor János Csókás is 70 years old. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eotvos Nominatae Sectio Geophysica et Meteorologica 1989. 3-5. 3-8. pp.
44. Exploration of coal seams by the measurement of the electric field of a buried vertical AC electric dipole. Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Hungarica 24. 1989. 3-4. 453-469. pp.
45. Investigations associated with the possibility of the underground frequency sounding using vertical electric transmitter and receiver dipoles in equatorial arrangement. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geophysica et Meteorologica 1989. 3–5. 25–53. pp. 
46. A hazai bányageofizikai mérések helyzete a szén- és bauxitbányászatban (társszerzők: Dobróka M., Gyulai Á., Ormos T.). Földtani Kutatás 33. 1990. 1-2. 35-45. pp.
47. Möchligkeiten zur Messung künstlich erzeugter magnetisher Remanenz im Boreloch (Mitverfasser: L. Hursán). Freiberger Forschungshefte C 447. 1990. 146-152. pp. 
48. A földalatti, váltóáramú, elektromos dipólus térerőssége sajátságainak bányageofizikai célú vizsgálata. Benyújtott és elfogadott akadémiai doktori értekezés tézisei. Miskolc, NME, 1990. 1-15. pp.
49. A comparison between horizontal magnetic and vertical electric fields due to a vertical electric dipole situated within a coal seam. Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Hungarica 26. 1991. 1-4. 339-350. pp.
50. Exploration of roof and floor layers by the horizontal electric component due to a vertical electric dipole situated within a coal seam. Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Hungarica 26. 1991. 1-4. 351-363. pp. 
51. Effect of lateral inhomogeneities on the frequency sounding curves obtained from the vertical electric component of a buried vertical current dipole. Geofizikai Közlemények - Geophysical Transactions 37. 1991. 1. 39-55. pp.
52. Investigation of the features of the EM field of an underground vertical A.C. electric dipole in respect of mining geophysics. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eotvos Nominatae Sectio Geophysica et Meteorologica 8. 1992. 102-103. pp.
53. Kántás Károly (1912-1991) (társszerző:Ádám A.). Magyar Geofizika 33. 1992. 1. 55-56. pp.
54. Introduction (special issue of mining geophysics). Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eotvos Nominatae Sectio Geophysica et Meteorologica 9. 1993. 3-5. pp.
55. In-mine exploration of coal seams by the electromagnetic field of a buried vertical A.C. electric dipole. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eotvos Nominatae Sectio Geophysica et Meteorologica 9. 1993. 161-208. pp.
56. A magyarországi geoelektromos kutatás rövid története (társszerzők: Nemesi L., Verő J.). Magyar Geofizika 35. 1994. 125-132. pp.
57. Vertical steel casing pipe as a monopole transmitter antenna for electromagnetic prospecting. Geophysical Transactions  40. 1994. 3-4. 175-189. pp.
58. Elektromágneses kutatás a mélyfúrások béléscsövének felhasználásával (társszerzők: Szarka L., Varga M.). Magyar Geofizika 36. 1995. 60-64. pp.
59. The normal surface electric field of an E-field excited steel-casing. Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Hungarica 30. 1995. 2-4. 331-341. pp.
60. Háromdimenziós inhomogenitások indikációi a béléscső-elektróda elektromágneses terének szekunder komponenseiben (társszerző: Hursán G.). Magyar Geofizika 41. 2000. 3. 108-114. pp.
61. A Kínai-Magyar Geofizikai Expedíció tellurikus csoportjának munkája 1956-tól 1959-ig. Publications of the University of Miskolc Series A-Mining 56. 2001. 49-86. pp.
62. Approximative Solution of the Direct Problem of Magnetotellurics for Two-layered, Three-Dimensional Structures (co-author: E. Turai). Publications of the University of Miskolc Series A-Mining 56. 2001. 123-134. pp.
63. Experiences obtained with the first use of the frequency sounding by casing pipe excitation method (co-authors: Z. Nagy, L. Ferenczy). Publications of the University of Miskolc Series A-Mining 56. 2001. 153-190. pp.
64. Az anomális elektromágneses térösszetevők inverziós szempontú elemzése. Magyar Geofizika 43. 2002. 3. 112-118. pp.
65. A hazai geoelektromos kutatások története. I. A geoelektromos műszer- és módszerfejlesztés eredményei (társszerzők: Ádám A. , Nagy Z., Nemesi L.). Magyar Geofizika 45. 2004. jubileumi különszám. 22-37. pp.
66. A hazai geoelektromos kutatások története II. (társszerzők: Ádám A., Nagy Z., Nemesi L.). Magyar Geofizika 45. 2004. 1. 25-39. pp.
67. Analysis focused on inversion of secondary EM field obtained by „casing-surface electrodes” source. Geophysical Transactions 44. 2004. 3-4. 145-162. pp.
68. Comparative investigations about the applicability of current density pseudosections in the interpretation of 2D VLF vertical magnetic anomalies (co-authors: G. Pethő, I. Szabó). Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica 40. 2005. 2. Spec. Iss. 127-146. pp.
69. Újabb vizsgálatok a villamos távvezetékek terének geofizikai alkalmazhatóságára (társszerző: Pethő G.). Magyar Geofizika 47. 2006. 1. 20-26. pp.
70. Magnetostratigraphy: Hungarian National Report on IAGA 2003-2006 (with co-authors). Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica 42. 2007. 2. 169-226. pp.
71. Information-content of the electric bipole source frequency sounding curves in the transition zone (co-author: G. Pethő). Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica 43. 2008. 4. 369-381. pp.
72. Exploration of lateral sequence-discontinuities using the vertical magnetic field generated by vertical electric dipole placed in borehole (co-author: G. Pethő). Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica 44. 2009. 2. 167–178. pp.
73. Megemlékezés Mark Naumovics Bergyicsevszkij professzorról (1923-2009). Magyar Geofizika 50. 2009. 3. 101-103. pp.
74. Inhomogenitások lehatárolása elektromágneses frekvenciaszondázások alapján (társszerzők: Pethő G., Ficsór L., Szabó I.). Magyar Geofizika 51. 2010. 198-208. pp.
75. Elektromágneses módszerfejlesztések a mérési adatokban lévő földtani információ hatékonyabb és stabilabb feltárása céljából (társszerzők: Turai E., Dobróka M., Szabó I., Szabó N. P., Vass P., Herczeg Á.). Magyar Geofizika 51. 2010. 4. 227-237. pp.
76. The considering the galvanic and induction effects in the inversion of vertical electric dipole transillumination measurement. Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica 47. 2012. 2. 223-232. pp.

III. Kongresszusok, konferenciák megjelent anyaga

1. Vetőkutatás felszíni elektromágneses módszerekkel a Szuhavölgyi Bányaüzem területén. Borsodi Műszaki Hetek, Miskolc. Borsodi Műszaki Gazdasági Élet 28. 1983. különszám 25-29. pp.
2. Az elektromágneses frekvenciaszondázás lehetőségei a bányászati geofizikában.  A Bányamérnöki Kar tanszékeinek kutatási eredményei. Miskolc, 1983. 6.7-8. OMBKE konferencia kiadvány158-162. pp.
3. Some problems concerning the introduction of new results of the sciences and technology in the training for applied geophysics at the technical universities. The Second Convocation Meeting of the Arab Federation for Technical Education, Amman, 1985. 30-46. pp.
4. Felszíni frekvenciaszondázási mérések a széntelepes összlet nagyobb vetőinek kimutatására egy vezérréteg követése alapján. OMBKE - A Bányamérnöki Kar kutatási eredményei, 1983-1986. Miskolc, 1986. jún. 4.-5. NME, 539-550. pp.
5. A Geofizikai Tanszék kutatómunkájának eredményei. OMBKE - A Bányamérnöki Kar kutatási eredményei, 1983-1986. Miskolc, 1986. jún. 4.-5. NME, 448-457. pp.
6. Feature of the electromagnetic field in coal measures and their possible use in in-mine surveys. 34th International Geophysical Symposium. Budapest, 1989. 681-691. pp.
7. Az elektromágneses módszerek lehetőségei a bányageofizikában. A földtudományok és a változó világ c. továbbképző szeminárium előadásainak gyűjteménye. Budapest. MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet (MTA GGKI), 1990. 42-58. pp.
8. Geofizikai módszerek a környezetvédelemben (társszerzők: Csókás J., Dobróka M., Ferenczy L., Gyulai Á., Hursán L., Ormos T., Pethő G., Steiner F., Szűcs P., Turai E.). Veszprém, 1993. márc. 2-11. Veszprémi környezetvédelmi kiállítás és konferencia. Budapest, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 1993. 65-67. pp.
9. Környezetvédelmi célú geofizikai módszerek fejlesztése a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékén (társszerzők: Csókás J., Dobróka M., Ferenczy L., Gyulai Á., Hursán L., Ormos T., Pethő G., Steiner F., Szűcs P., Turai E.). „Geofizika a környezetvédelem szolgálatában TEMPUS (JEP No.: 1553-93) továbbképző szeminárium” I. kötet. Miskolci Egyetem 1993. 5-12., 63-111. pp.
10. A Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékének eredményei az elektromágneses kutatásban.  Technika, Műszaki Szemle, 1994. 2. 11-12. pp.
11. A nonconventional geoelectric method using EM field generated by steel-casing excitation (co-author: G. Hursán). SEG International Exposition and Sixty-eighth Annual Meeting, New Orleans. Expanded abstracts with biographies, Tulsa, USA, 1998. 22-27. pp.
12. Geophysical Application of Power Lines EM fields (co-author: G. Pethő). Near Surface Conference Istanbul, European Association of Geoscientists and Engineers, Extended Abstract Paper 2007. P25, 5 p.

IV. Kongresszusokon, konferenciákon elhangzott előadások

1. Magnetotellurische Sondierungen in der Grossen Ungarischen Tiefebene. (Mitverfasser: J. Csókás) XV. Berg- und Hüttenmännischen Tag, Freiberg, 1963.
2. Magnetotellurikus mérések Magyarországon.  Leningrádi Állami Zsdanov Egyetem, 1963.
3. A magnetotellurikus impedanciaellipszisek irányítottsága. Magyar Geofizikusok Egyesülete XIII. Nemzetközi Szimpóziuma Budapest, 1968. szeptember.
4. Nagy fajlagos ellenállású kőzet (mészkő) töredezett és agyaggal szennyezett zónáinak kimutatása geoelektromos módszerekkel (társszerző: Egerszegi P.). Borsodi Műszaki Hetek Miskolc, 1969. 5. 8.
5. Kőzetnyomás időbeli változásának meghatározása szeizmikus impulzusok frekvenciaspektrumából (társszerző: Hartner M.). MGE Vándorgyűlése Pécs, 1969. 5. 15.
6. Rádiófrekvenciás módszer a karsztvíz kutatás szolgálatában. Borsodi Műszaki Hetek Miskolc, 1971. 5. 19.
7. Az elektromágneses módszerek néhány alkalmazási lehetősége a bányászati geofizikában. Az MGE 11. Geofizikai Vándorgyűlése Miskolc, 1979.
8.  Einige Experimente mit elektromagnetischen Verfahren bei der Klärung tektonischer Probleme von Braunkohlenlagerstätten (Mitverfasser: P. Egerszegi). 32. Berg- und Hüttenmännischer Tag Freiberg, 1981. 6. 23-26.
9. Das Feld eines elektrischen Dipole bei zweidimensionalen Verhältnisses. 33. Berg-und Hüttenmännischer Tag Freiberg, 1982. 6. 22-25.
10. Vetőkutatás felszíni elektromágneses módszerekkel a Szuhavölgyi Bányaüzem területén. Bányageofizikai ankét Miskolc, 1982. 11. 11-12.
11. A Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán folyó oktató-munka néhány sajátossága. "A VGGI 30 éve" tudományos konferencia Szófia, 1983. 5.  25-27.
12. A magyarországi bányamérnökképzés 250 éve (társszerző: Kovács F.).  12. Bányászati Világkongresszus. New Delhi, 1984. 11. 19-23.
13. Method for numerical modelling of magnetotelluric fields in case of 3D geological structures (co-author: E. Turai). KAPG "Elektromágneses mélyszondázások modellezése és értelmezése" c. nemzetközi szimpózium  Liblice, 1984.
14. A bányaművelés hatására létrejött fizikai állapotváltozás vizsgálata a széntelep fedőösszletében geofizikai módszerekkel (társszerző: Egerszegi P., német nyelven). Bányászat-Kohászati Napok Freiberg, 1985.
15. A földalatti frekvenciaszondázás néhány kérdéséről. 15. Geofizikai Vándorgyűlés Miskolc, 1986. 5. 27-28.
16. Das Feld eines vertikalen, endlichen Wechselstromdipols im geschichteten Raum 37. Berg und Hüttenmännischer Tag Freiberg, 1986. 6. 24-27.
17. Bányabiztonsági célú vizsgálatok a NME Geofizikai Tanszékén (társszerzők: Dobróka M., Gyulai Á., Ormos T.). „Bányaveszélyekhez kapcsolódó fizikai jelenségek és azok vizsgálati módszerei, esettanulmányok” ankét Pécs, 1987. 9. 23-24.
18. Möglichkeiten der Dipol-Frequenzsondierung in der Untertage-Geophysik. 39. Berg- und Hüttenmännischer Tag Freiberg, 1988. 6. 14-17.
19. A lignit külfejtések bányaföldtani kutatásában alkalmazott felszíni geofizikai módszerek (társszerző: Ferenczy L., Mádai L.). Bányageofizikai kutatások az északmagyarországi szénbányákban Salgótarján, 1988. 6. 22.
20. Bányageofizikai kutatások eredményei az NME Geofizikai Tanszékén (társszerzők: Dobróka M., Gyulai Á., Ormos T.). „A bányageofizikai kutatások tapasztalatai a dunántúli bányászatban” ankét, Dorog, 1988. 9. 14.
21. A Geofizikai Tanszék környezetföldtani kutatásai (társszerzők: Ferenczy L., Gyulai Á., Ormos T., Pethő G.). "A környezetföldtan helyzete és feladatai Észak-magyarországon" ankét Miskolc, 1989. 5. 25.
22. Möglichkeiten zur Messung künstlich erzeugter magnetischer Remanenz im Bohrloch. (Mitverfasser: L. Hursán). 40. Berg- und Hüttenmännischer Tag Freiberg, 1989. 6. 13.-16.
23. Zwischenfelderkundung und Überwachung mit vertikalen elektrischen Niederfrequenzdipolen in equatorialer Anordnung. 50. Jahrestagung der Deutschen Geophysikalischen Gesellschaft gemeinsam mit der Österreichischen Geologischen Gesellschaft Leoben, 1990. 4. 23-28.
24. Laterális inhomogenitások indikációi a felszín alatti vertikális elektromos dipólus frek-venciaszondázási görbéin. 19.Geofizikai Vándorgyűlés Pécs, 1990. 5. 24-25.
25. A földtani képződményekben lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok időbeni követése multifrekvenciás EM mérésekkel (társszerző: Pethő G.). A geodézia és geofizika szerepe a környezettudományban Sopron, 1991. 9. 19.
26. A geofizika direkt és inverz feladatai (társszerzők: Steiner F., Pethő G., Turai E.). A ME Geofizikai Tanszék MTA GTB részére tartott kutatási beszámolója keretében tartott előadás, ME-Miskolc, 1991. 6. 4.
27. A fúrólyukban levő árambipólus térerősségének sajátságai az átvilágításos kutatás szempontjából. MGE 21. Vándorgyűlés Budapest, 1992. 9. 3-4.
28. A Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékének eredményei az elektromágneses kutatásban. Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában. III. tudományos találkozó. Budapest, 1992. 8. 14-18.
29. A béléscsőnek, mint adó- és vevőantennának használata az elektromágneses kutatásban (társsz: Szarka L., Varga M.). OTKA kutatási eredményekről beszámoló, MÁELGI, Budapest, 1995. 10. 3.
30. Elektromágneses térösszetevők információinak inverziós szempontú elemzése. Inverziós Ankét, Miskolc, 2002. 6. 3.
31. A felszíni vertikális elektromos dipólus gerjesztésű geoelektromos mérés lehetőségei. Földi elektromágnesség. Tudományos konferencia Verő József, az MTA rendes tagja 70. születésnapja alkalmából. Sopron, 2003. 6. 20-21.
32. A vertikális mágneses VLF anomáliák értelmezése áramsűrűség metszetekkel. Inverziós Ankét, Miskolc, 2004. 3. 29.
33. Vizsgálatok fúrás-felszín geoelektromos mérések inverziójára (társszerző: Szabó I.). Inverziós Ankét, Miskolc, 2006. 3. 20.
34. A szekunder vertikális mágneses összetevő inverziójának tapasztalatai (társszerző: Pethő G.). Inverziós Ankét, Miskolc, 2008. 4. 28.
35. Layer-discontinuity indications in the induction response of EM transillumination measurement. 11th Scientific Assembly of International Association of Geomagnetism and Aeronomy (IAGA), Sopron, 2009. 8. 23-30.
36. A mesterséges áramterű CSAET frekvenciaszondázás információ-tartalmának vizsgálata az átmeneti zónában. OTKA projektek V. seregszemléje, Budapest, 2010. 11. 24.
37. Laterális szerkezeti változások kutatása a fúrólyukbeli elektródás – béléscső-elektródás – geoelektromos mérés szekunder mágneses komponenseivel. OTKA projektek V. seregszemléje, Budapest, 2010. 11. 24.

 

 

Összeállították:  

Dr. Ormos Tamás egyetemi magántanár és Dr. Pethő Gábor egyetemi magántanár

 

Forrás:

Miskolci Egyetemi Publikációs Adatbázisa                                                

NME és ME évkönyvei 1962-1997

Takács Ernő: Életutam a Bányamérnöki Kar és a geofizika szolgálatában. In: Horn J. (szerk.): Életutak. Földtan, környezetvédelem, bányászat, energetika. Bp., 2008.