Simon Sándor
|
1923-ban született Szikszón. Kohómérnöki oklevelét - munka melletti tanulása eredményeképp - a Nehézipari Mûszaki Egyetemen kapta 1951-ben. 1951. novemberétõl a Moszkvai Acél Intézetbe került aspiránsként, ahol 1955-ben szerzett kandidátusi fokozatot. Hazatértétõl (1955) nyugállományba vonulásáig (1987) a Nehézipari Mûszaki Egyetem oktatója volt. E több, mint három évtizedes oktatói pályafutása során a Vaskohászattani Tanszék oktatójaként - bármely poszton is tevékenykedett - felelõsen látta el munkáját. |
1955-tõl félállású, 60-tól fõállású docens, 60-tól a Vaskohászattani Tanszék vezetõje, 62-tõl egyetemi tanára; 60-61-ig az NME tudományos, 61-66-ig oktatási rektorhelyettese, 72-78 között rektora. Rektorsága idején alakult ki a szakok, szakirányok, ágazatok rendszere; sok idõt és energiát fordított az egyetem kapcsolatainak ápolására, s ennek eredményeképp jelentõs sikereket ért el a belföldi és külföldi szakmai együttmûködési keretek bõvítése terén.
Tudományos tevékenysége során elsõsorban az acélgyártás metallurgiai folyamatának vizsgálatával foglalkozott, kiemelten az acél kéntelenítésének, dezoxidálásának reakcióival, az endogén és exogén eredetû zárványforrásokkal, a szintetikus salakokkal történõ acélfinomítással, a komplex dezoxidáló anyagok hatásosságával, a ferroötvö- zetek oldódási viszonyaival, s általában a minõségi acélok gyártástechnológiájának aktuális fejlesztési kérdéseivel. Egyéni és team-munkája eredményeit számos szak-cikkben, elõadásban publikálta, tevékenyen résztvett a szakmai-tudományos közélet- ben. 1966-ban megszerezte a mûszaki tudományok doktora fokozatot, majd 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává választotta.
Simon Sándor több, mint háromévtizedes egyetemi tevékenységének idõszaka alatt a kohómérnökök sokaságát tanította és nevelte a szakma szeretetére, segítette és támogatta oktatótársait a szakmai elõrehaladásban. Vezetése alatt a Vaskohászattani Tanszék az ország vaskohászatának jelentõs szakmai-tudományos bázisává fejlõdött, munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: a Harkovi Mûszaki Egyetem és a Kassai Mûszaki Egyetem tiszteletbeli doktorrá, Miskolc városa díszpolgárává fogadta, s az Alma Mater a Pro Universitate kitüntetésben részesítette.