Budapesten született, ott tanult és dolgozott egészen 1949-ig, 48 éves koráig. Ettõl kezdve élete és munkássága 1974-ben bekövetkezett haláláig - elsõsorban és döntõ mértékben, az 1949-ben alapított miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemhez, Miskolc városához, és a megyéhez kötõdött, de szerepet vállalt az ország mûszaki és tudományos, valamint társadalmi, politikai közéletében is.
Egyéniségének jellemzõ vonásai életének elsõ, budapesti korszakában alakultak ki, érvényesülésükre azonban legnagyobb részt csak életének második, miskolci szakaszában nyílott lehetõség.
Ekkor, mint a Miskolcon újonnan létesített mûszaki egyetem professzora, késõbb rektora, meghatározó személyisége volt az egyetem építésének, szervezésének, belsõ élete kialakításának.

Nevéhez fûzõdik az új egyetem új Mechanikai Tanszékének kiépítése, a mechanika mûszaki egyetemi oktatásának új szemléletû, a vektor és tenzorszámítás alkalmazására, az általános törvényekre és elvekre alapozott meghonosítása, továbbá az alkalmazott mechanika, mint oklevelet adó gépészmérnöki képzés beindítása.

Kiváló felkészültségét és adottságait kihasználva a mechanika számos területén folytatott alkotó munkát és mindig készen állt arra, hogy mások tudományos fejlõdését, munkáját hasznos észrevételeivel és tanácsaival segítse. Sokat foglakozott a hazai gépészmérnökképzés korszerûsítésének általános kérdéseivel és különösen a mechanika mûszaki egyetemi oktatása színvonalának emelésével, hatékonysága növelésével. Nagy körültekintéssel és rendszeresen foglalkozott a tudományos továbbképzés és minõsítés problémáival és továbbfejlesztésével. Könyvei, publikációi a hazai szakirodalom kiemelkedõ értékei, a szakírói munka mintái.

Sályi István életrajza