Geleji Sándor
Geleji Sándor kapcsolata a Miskolci Egyetemmel, illetve annak jogelõdjével igen régen kezdõdött: a Budapesti József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Sopronban mûködõ az ekkor már név szerint is "Kohógéptani Tanszékén" a kohógéptan tárgykörében 1940-44. közötti idõszakban a "Hengermûvek tervezésének elméleti alapjai" címmel magántanári elõadásokat tartott. |
1946. május 1-én nevezték ki tanszékvezetõ egyetemi tanárnak Dr. Geleji Sándort, az akkori Weiss Manfréd gyár Fémmûvének mûszaki igazgatóját, aki 1949-ig igazgatói teendõinek egyidejû ellátása mellett nagy aktivitással újraszervezte a Kohógéptani Tanszék munkáját. A tananyag korszerûsítése, a háborús cselekmények következtében elpusztult felszerelések pótlása, az oktatási segédletek, jegyzetek megteremtése és a rendszeres kutatómunka alapjainak lerakása jellemezte munkásságának elsõ szakaszát.
A Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem megalapításával 1949-ben a Kohógéptani Tanszék életében is jelentõs változások mentek végbe. Amikor 1952-ben a tanszék Sopronból Miskolcra települ át, megnyíltak a továbbfejlõdés lehetõségei mind az oktatói létszám, mind a felszerelés és a tanszéki helyiségek alapterülete vonatkozásában. A Gépelemek Tanszéke megosztja az áttelepülõ tanszékkel a számára létesített korszerû helyiségeket. Mûhelyt, irodahelyiségeket, gépeket kaptak és jelentõs beruházási kereteket az új tanszéki felszerelés megalapozásához. A tanszék egyre bõvülõ oktatási és kutatási profiljának megfelelõen 1954-ben elnevezése is kiegészül; ezután már Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszéknek nevezik. 1958-ban új épületbe - jelenlegi helyére - költözik át a tanszék, és az ideiglenes elhelyezésnél lényegesen tágasabb új otthont kap. Az önálló mûhely és laboratórium megújult lehetõségeket nyitott meg a tanszékfejlesztés elõtt. Önálló helyet kapott a felépült korszerû egyetemi mûhelycsarnokban, és ezzel véglegesen kialakulnak a jelenlegi keretek.
Geleji professzort kiemelkedõ kutatómunkájáért és az Akadémián az 50-es évek elején szervezõdõ mûszaki tudományok osztálya keretében végzett tudományszervezõ tevékenységéért 1950-ben az Akadémia levelezõ, 1954-ben rendes tagjává választja. Az 1950-ben megjelent Kohógéptan c. tankönyvét 1951-ben a Kossuth-díj arany fokozatával jutalmazzák. 1955-ben másodszor tüntetik ki Kossuth-díjjal, és 1958-ban - hatvanadik születésnapján - a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével.
1967. novemberében hosszas betegség után hunyt el.
Geleji Sándor életútja