Életének 86. évében elhunyt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának alapító dékánja, Miskolc díszpolgára.
A MTA MAB Nyelv és Irodalomtudományi Szakbizottságának elnöke 1993-2011 között.
Kabdebó Lóránt 1958-ban magyar-történelem szakon tanári oklevelet szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1958 és 1970 között – 12(!) éven át – mindkét szaktárgyát tanította a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban. Kezdeményezésére helyeztek el emléktáblát a Miskolcon született Dayka Gábor költőnek (1769-1796), a Földes Ferenc Gimnázium főbejárata mellé, ahol Dayka az iskola helyén állt minorita algimnáziumban tanult.
1962-ben megszerezte az egyetemi doktori, majd 1969-ben a „szépirodalmi kandidátusa” rangot.
1962 és 1984 között a Miskolcon megjelenő Napjaink c. észak-magyarországi irodalmi folyóirat versrovat vezetője és főszerkesztő helyettese volt.
Egyetemi tanulmányait követve az 1950-es évek végétől lett Miskolc legjelesebb költője, Szabó Lőrinc (1900-1957) életpályájának és műveinek kutató elemzője.
Még „miskolci”-ként 1970-től a fővárosi Petőfi Irodalom Múzeum osztályvezető főmunkatársa 1989-ig, 1991-től tudományos tanácsadója. Ez idő alatt írta meg három kötetes Szabó Lőrinc monográfiáját (1970, 1974, 1980), és szerezte meg akadémiai doktori címét (1970).
1989-től 1993-ig a megújuló pécsi Janus Pannonius Egyetem Bölcsészettudományi Kara Irodalmi tanszékének vezetője, 1990-től egyetemi tanára volt.
Irodalomelemző írásainak jelentős része foglalkozott a „Nyugat” c. szépirodalmi folyóirat szerzőinek, valamint Szabó Magda (1917-2007) munkásságával, majd a kortárs szépirodalmi szerzők műveivel.
1993-ban visszatért Miskolcra, ahol a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi karának egyik alapítójaként az Irodalom Tanszék vezetője, majd a kar dékánja is volt (1997-2006). 2006 óta a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának „professor emeritus”-a.
Főbb művei továbbá: Dayka Gábor költői pályája (1968); Versek között (1980); Szabó Lőrinc hévízi versfüzete (1980, második kiadás 1997); Szabó Lőrinc (1985); Lakatos István (1986); Az Újhold költői (1988); „A magyar költészet az én nyelvemen beszél.” A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében (1992, második kiadás 1996); Jánosy István (1994); Szabó Lőrinc költészete (2001); Az egymást átjáró hangnemek polifóniája. A cselekvés és önfelépítés korrekciós narrációja Kodolányi János Vízöntő című regényében (Tiszatáj 2001/1). Interjúkötetek: A háborúnak vége lett (1983); A műhely titkai (1984); Sorsfordító pillanatok (1994); Elveszett otthonok (2003). Életmű-interjúk: Szentkuthy Miklóssal: Frivolitások és hitvallások (1988); Határ Győzővel: Életút I–III. (1993–95); Színpompás ostrom. Kabdebó Lóránt életműinterjúja Orbán Ottóval (2016). Főbb Szabó Lőrinc-dokumentumok: Naplók, levelek, cikkek (1974); Érlelő diákévek (1979); Harminchat év I–II. (1989–93); Bírákhoz és barátokhoz (1990); Vers és valóság I–II. (1990); Szabó Lőrinc összes versei I–III. (1998).; Szabó Lőrinc: Vallomások. Naplók, beszélgetések, levelek (2008).
Díjai, kitüntetései: Miskolc Város Irodalmi Díja (1969); A Mikes Kelemen Kör Díja (1983); Miskolc Városért Emlékplakett (1986); Szabó Lőrinc-díj (1989); A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1990); Herman Ottó-díj (1998); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998); Signum Aureum Universitatis (Miskolci Egyetem) kitüntetés; Jubileumi egyetemi emlékérem kitüntetés (1999);
Bölcsészettudományi Karért: Kari kitüntetés (2001); Toldy Ferenc-díj (2007); József Attila-díj (2012); Miskolc díszpolgára (2021); A Magyar Érdemrend középkeresztje (2021).