Magyar tudományos akadémia

Miskolci területi bizottsága

Elhunyt Kozák Imre, az MTA rendes tagja

Életének 87. esztendejében, 2016. november 17-én elhunyt Kozák Imre, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Miskolci Egyetem Széchenyi-díjas professor emeritusa, volt rektorhelyettese, az MTA Miskolci Területi Bizottsága volt elnöke, Miskolc város díszpolgára, mérnökgenerációk tanítómestere. Kozák Imrére volt munkatársai, Páczelt István és Szeidl György emlékeznek.


Kozák Imre 1930-ban Górott született. 1949-ben a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán bányagépész szakon 1953-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet.

1953–56 között ösztöndíjas aspiráns Sályi István professzor tudományos vezetésével. 1956-tól a Mechanikai Tanszék oktatója. A műszaki tudományok kandidátusa fokozatot 1961-ben nyerte el. Még ugyanebben az évben kinevezik egyetemi docensnek.

1966 és 1969 között jelentős szerepet vállal az alkalmazott mechanikai ágazat tantervének kidolgozásában és az egyes tárgyak (Kontinuummechanika, Héjelmélet) előadásainak megtartásában. Az ágazaton végzettek közül ma 9 fő egyetemi tanár és számos végzett diák dolgozik a felsőoktatásban, mások a hazai iparban, egyesek pedig külföldön töltenek be fontos pozíciókat.

Kandidátusi értekezése alapján a Nehézipari Műszaki Egyetem 1962-ben műszaki doktorrá avatja. 1968-tól egyetemi tanár. 1971–1993 között a Mechanikai Tanszék és a tanszéken működő akadémiai kutatócsoport vezetője. 1967-től 1996-ig tagja az Egyetemi Tanácsnak. 1967–70 között az egyetem tudományos rektorhelyettese, 1972–78 között pedig oktatási és általános rektorhelyettes. A 1990-ben részt vett a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karán meginduló doktoranduszképzés tanterveinek kidolgozásában.

1971–91 között a minden negyedik évben Miskolcon megrendezett Magyar Mechanikai Konferencia helyi szervezőbizottságának irányítója volt.

Hivatali munkája mellett is mindig szakított időt a mechanikai alaptantárgyak (Statika, Kinematika, Dinamika, Szilárdságtan, Rezgéstan) Sályi professzor által kialakított tananyagának továbbfejlesztésére, korszerűsítésére, a vonatkozó jegyzetek és példatári anyagok frissítésére.

1980-ban, kutatómunkája során feszültségmezőre felépített lineáris héjelméletet dolgozott ki. Az új héjelmélet létrehozását a fél évszázados, ún. Southwell-paradoxon megoldása tette lehetővé. A munka fontos részeredménye a rugalmasságtan duál egyenletrendszerének rendbetétele, továbbá a duál variációs elvek rendszerének módosítása, kiegészítése és teljessé tétele. A felsorolt eredmények alapján 1981-ben a műszaki tudományok doktora lett. Érdemes megemlíteni, hogy ezek az eredmények további kutatásokat inspiráltak a tanítványok körében. A 80-as évek második felében a szilárd kontinuumok relatív mozgásával foglalkozott. A 90-es években és az ezredforduló éveiben pedig további kutatásokat végzett a kontinuummechanika területén: ezek célja a stabilitásvizsgálatok és a posztkritikus egyensúlyi utak elemzése volt, kihasználva egyúttal a kontinuumok relatív mozgásával kapcsolatos eredményeket is.

1983–85 között írta meg társszerzőkkel a Kontinuummechanika (1986) és a Rugalmas testek mechanikája (1987) című könyveit. A Kontinuummechanika című könyv átdolgozott és kiegészített angol nyelvű kiadása 1995-ben jelent meg. A doktoranduszhallgatók számára pedig 1995-ben írta meg Kontinuummechanika c. jegyzetét.

Kozák Imrét a Magyar Tudományos Akadémia 1995-ben levelező tagjának, 2001 rendes tagjának választotta.

2000-ben alapító tagja az Miskolci Egyetem által kiadott, idegen nyelvű és tisztán mechanikai profilú referált folyóirat a Journal of Computational and Applied Mechanics szerkesztőbizottságának.

2000-től professor emeritusként dolgozott a Mechanikai Tanszéken. Rendszeresen részt vett az oktatómunkában: 2006-ig ő tartotta a Kontinuummechanika előadásokat a doktoranduszhallgatók részére. Társszerzővel írt Tenzorszámítás indexes jelölésmódban című könyve elektronikus formában jelent meg 2013-ban.

Számos kitüntetés tulajdona: 1978-ban megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1988-ban elnyeri az Apáczai Csere János-díjat, 1990-ben a Miskolci Egyetem Pro Universitate, 1993-ban a Miskolc város Pro Urbe kitüntetését kapja meg. 1997-ben Miskolc város díszpolgára lesz. 1999-ben megosztott Széchenyi-díjat kap, 2000-ben a Miskolci Egyetem díszdoktorává avatják, 2013-ban Magyar Érdemrend középkeresztjében részesül.

Élete során számos tudományos, szakmai és közéleti tisztséget töltött be, illetve feladatot látott el az MTA, a IUTAM (International Union of Theoretical and Applied Mechanics) Magyar Nemzeti Bizottságában, a Tudományos Minősítő Bizottság, továbbá az OTKA munkájában. 1983-tól 1990-ig a Miskolci Városszépítő Egyesület elnöke volt.

Az MTA Miskolci Területi Bizottsága (MAB) munkájában 1979 óta, annak megalakulásától kezdve vett részt. Kiemelendő ezt a munkát illetően a MAB-elnöki megbízatás 1996 és 2002 között.

A mechanika magasabb szintű egyetemi oktatását és a kutatók munkáját segítő szakkönyvei mellett további 17 egyetemi jegyzetnek és 33 oktatási segédletnek volt a szerzője, emellett 58 tudományos cikket adott közre. A vezetésével elkészült egyetemi doktori és kandidátusi értekezéseknek száma 11. A szakmai irányítása mellett tudományos fokozatot szerzett tanítványai közül ma 4 fő egyetemi tanár.

Életét és tevékenységét mindig példás szakmaszeretet, igényesség, alaposság, a lényeg gyors megértése, széleslátókörűség, megfontolt véleménynyilvánítás és a mások véleményének tárgyszerű értékelése, a fiatalok biztatása és segítése, bölcsesség a mindennapokban és a vezetésben, partneri viszony a munkakapcsolatokban, az oktatás modernizálása, valamint az átlagot jelentősen meghaladó kutatói figyelem és elmélyültség jellemezte. Az utóbbi tette lehetővé, hogy jelentős eredményekkel járult hozzá a kontinuummechanika és a héjelmélet nem egyszerű kérdéseinek tisztázásához.

22 éves tanszékvezetői működése során a témaválasztás szabadságának biztosítása, a kutatószemináriumok megszervezése, a hazai és nemzetközi kapcsolatok erősítése, az ipari megbízások igényes teljesítése, az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó oktatási segédletek, jegyzetek, tankönyvek megírása, mind-mind hozzájárultak vezetőkénti elfogadásához, tekintélyének erősödéséhez. Személye jelentős mértékben hozzájárult az ún. Sályi-féle mechanikai iskola kialakulásához, eredményességéhez.

Egyenes jelleme, szerénysége, bölcsessége, világos, közérthető beszéde, írott szövegei mindenki tiszteletét kiváltotta. A szakma igazi óriását vesztette el.

Fájó szívvel búcsúzunk, emlékét kegyelettel megőrizzük.