Biológiai Szakbizottság
Előadói ülés

Időpont: 2021. november 16.13.40-15.40

Helyszín: EKKE, D-épület, D-117-es előadó (Eger, Leányka u. 6-8.)

13.40-15.10
Varga János – Horotán Katalin – Csuzdi Csaba:
Komplex oktatási anyagok a zootaxonómia tárgyköréből (Tanköny bemutató)

„A tudományos ismeretek tára valójában változó bizonyosságú állítások tömege - némelyik nagyon bizonytalan, némelyik majdnem biztos, de abszolút bizonyosság egyik mögött sincs.” (Richard Feyman)

Az elmúlt időszakban az állatvilág (és az élővilág) rendszerezésében jelentős változások történtek. A legújabb molekuláris kutatások eredményeként az állatvilág leszármazására és rokonsági kapcsolataira vonatkozó ismereteink egyre inkább egzaktabbá válnak, ami szükségessé teszi az állatok rendszerezésére vonatkozó korábbi ismereteink átgondolását és a szükséges változtatások végrehajtását. Az egyre újabb és újabb ismeretek következtében az tapasztalható, hogy a korábban stabilnak tűnő rendszertani hierarchikus kategóriák is változóban vannak (egyesek megszüntetésére illetve új rendszertani kategóriák, tudományos nevek bevezetésére tesznek javaslatot a kutatók), amelyek kezdetben csak a tudományos igényű szakcikkekben, majd előbb-utóbb a szélesebb körben is elérhető internetes forrásokban, sőt nemritkán a tudományos ismeretterjesztő munkákban is megjelennek. Az oktatásban használt tankönyvek egyrészt nem tudják időben követni minden esetben ezeket a jelentős és gyors változásokat, másrészt a jegyzetek, tankönyvek és az oktatók is értelemszerűen igyekeznek a tudomány által már egyértelműen igazolt ismeretek taglalására törekedni. Az új ismeretek birtokában szükségessé vált rendszertani változások megítélése természetesen továbbra is az egyes állatcsoportokat kutatók tudományos vizsgálatokra alapozott döntését és szükség esetén a kutatócsoportok konszenzusát is igényli, de a legújabb eredmények nyomon követése a zootaxonómia állatrendszertan oktatók számára is nélkülözhetetlen.

15.10-15.40
Varga János, Korompai Tamás, Horotán Katalin, Csuzdi Csaba:
Adatok a Bükk-hg. nagylepke faunájának ismeretéhez a répáshutai fénycsapda 2014-2019 közötti adatsorainak elemzése alapján

A mesterséges fényforrásoknak az éjjel repülő állatokat vonzó hatását már igen régen ismerjük, és ezen tulajdonság modern gyakorlati alkalmazása is több, mint 150 éves múltra tekint vissza. Az első ilyen szabadalmat az Amerikai Egyesült Államokban 1846-ból jegyzik (Improvement in lanterns for destroying insects. US Patent. 4808, (Avalon et al. 2020)). A módszert hazánkban először korának neves lepkésze Abafi-Aigner Lajos használta; az 1800-as évek végén petróleum-gőz lámpával gyűjtött éjszakai lepkéket (Herczig 1983).
A fénycsapdák növényvédelemben történő felhasználása hazánkban Jermy Tibor javaslatára már az 1950-es évek elején megindult, s az 1960-as évek elején megkezdődött az erdészeti fénycsapda hálózat kiépítése is. Világszinten is egyedülálló módon, még ma is 23 országosan telepített automatikus fénycsapda működik hazánkban, s ezek között az egyik legrégebbi folyamatos működésű fénycsapda Répáshután található. Előadásunkban a répáshutai csapda nagylepke fogásait elemezzük a 2014-2019 közötti időszakban. A vizsgált időszakban összesen 497 faj 43490 példánya került a csapdába. Az egyedszám 5491 – 9638 között, a fajszám 270 – 340 között változott. 2018 decemberében a község teljes közvilágítását energiatakarékos meleg LED világításra cserélték. Ennek ellenére az egyedszámokat tekintve 2019-ben fogta a fénycsapda a legtöbb állatot (9638 pl.). Ez egyértelműen a közepes tavaszi-fésüsbagoly (Orthosia cerasi) erőteljes gradációjának a következménye (3361 pl.)