AKADÉMIAI ESTÉK
 
Időpont: 2018. március 28. 17:30

Helyszín: MTA MAB Székház (Miskolc, Erzsébet tér 3.)

Bács Tamás
ELTE BTK Ókortudományi Intézetének igazgatója
egyetemi docens

Kutatások egy főpap sziklasírjában: Hatsepszut királynő és főemberei

Kutatási területe az ókori egyiptomi Újbirodalom története, régészete és művészete; számos idegen nyelvű tanulmány szerzője, több kötet szerkesztője vagy társszerkesztője, magyarul Bevezetés az ókori Egyiptom művészetébe címmel nemrég jelent meg kötete.

Tanulmányok
•    2006-ban habilitáltam (Dr habil.).
•    1998-ban nyújtottam be és védtem meg PhD disszertációmat.
•    1994-ben doktoráltam (Dr. Univ.), majd ugyan ebben az évben egyetemi adjunktussá neveztek ki.
•    1984-ben végeztem okleveles régész-egyiptológusként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.
•    Középiskolai tanulmányaimat 1978-ban fejeztem be.

Munkahely
•    2016 július 1-től az ELTE BTK Ókortudományi Intézetének igazgatójává neveztek ki négy évre.
•    2014-ben újabb tanszékvezetői kinevezést kaptam.
•    2006-ban, 2009-ben, és 2014-ben kaptam tanszékvezetői kinevezéseimet (Egyiptológiai Tanszék).
•    1999-ben neveztek ki egyetemi docensé.
Helyszíni kutatások
•    2008-2009-ben a kairói Egyiptomi Múzeumban az OKM és ELTE által rendezendő magyar egyiptológiai kiállítás főkurátorának kértek fel.
•    2006-tól a Hungarian Archaeological Mission in Thebes (és továbbra is ezen belűl a TT 65 project) vezetője vagyok.
•    1995-től az expedíció “Ramesszida Sírprogramján” belül ásatásvezetőként önálló régészeti és epigráfiai kutatásokat folytatok a thébai 65-ös számú (Nebamun/Imiseba) sírban és környékén (TT 65 project).

Az ELTE régészeti missziója 1995-től helyszíni kutatásokat folytat a thébai temető központi részén, a Sheikh Abd el-Gurna nevű domb keleti lejtőjén. Az itt elhelyezkedő sziklasírok az ásatás megindulásától lehetővé tették, hogy a kutatások a Hatsepszut királynő (Kr.e. 1473 - 1458) alatt megjelenő újbirodalmi sírtípus kialakulásának folyamatára is koncentrálhassanak. A korszakot képviselő monumentális elitsírok építészettörténeti kutatása ugyanis csak az utóbbi évtizedekben került komolyabban az érdeklődés előterébe, míg díszítési programjaik vizsgálatát kezdettől nehezítette a falképeiket ért súlyos rongálódás. A kutatott területen található thébai 67. számú sír, Hapuszeneb Amun főpap, Hatsepszut királynő egyik bizalmi emberének monumentális sziklasírja, amely ráadásul, a kor sírépítészeti fejlődésének fontos láncszemét jelenti, korszerű feldolgozása pedig még így romos állapotában is sok tanulsággal szolgálhat