Magyar tudományos akadémia

Hazánkban a legmagasabb szintű tudományos testület a Magyar Tudományos Akadémia, melyet Széchenyi István javaslatára a Magyar Országgyűlés alapított 1825-ben. Azóta a történelem gazdagon igazolta az alapító ősök szándékát, s az Akadémia a közel két évszázados tevékenységével méltóképpen hozzájárult a magyar és az egyetemes kultúra fejlődéséhez.

A Magyar Tudományos Akadémia a tudományos élet fokozott fejlesztése és segítése érdekében 1961-től un. területi bizottságokat hozott létre, előbb Szegeden, Pécsett és Veszprémben, majd 1976-ban Debrecenben. 1978-ban a miskolci területi bizottság megalakulásával a hazai regionális hálózat kiépülése befejeződött. Ezek független tudományos testületek, amelyek mindegyike székházzal rendelkezik, benne előadó-és tanács- termekkel, valamint a klubélethez szükséges feltételekkel. 2007-ben az öt bizottság egy hatodikkal is gazdagodott. Külhoni bizottságként megalakult a Kolozsvári Akadémiai Bizottság.

A Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) önálló tudományos testület, amely három megye tudományos közösségét fogja össze. Ezek: Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyék, de a tudományos együttműködésben a megyehatárok nem szigorú választóvonalak. A két szomszédos megye szakbizottsági keretek között működik. A bizottság vezetése nagy figyelmet fordít arra, hogy az országhatáron túl is segítse a tudományos élet szervezését, s a regionalitást a legtágabban értelmezve építse ki kapcsolatait a hozzá közel eső országok tudósaival.

Gergely Pál
2014-2020

2010-ben jelent meg a „Tudomány életközelben” című kiadványa, mely összefoglalja a bizottság eddigi tevékenységét. Szerkesztője Kerepeszki Róbert.

(A képre kattintva olvasható a teljes kiadvány.)

A könyv elsősorban arra keresi a választ, hogy a DAB hogyan illeszkedett a társadalmi környezethez és hogyan felelt meg a változó korok különböző tudományos és társadalmi kihívásainak. Ezt természetesen maga a bizottság is mindig fontosnak tartotta, így nyomon követhető az éves elnöki és szakbizottsági jelentésekben, illetve iratokban, amik munkánk elsődleges forrásbázisát adták, valamint a regionális sajtóban, amely e kérdések megválaszolásában szintén jelentős támpontokat adott.

Irányadónak tekintettük a más akadémiai bizottságok történetéről szóló összefoglalásokat, de igyekeztünk olyan új szempontokat is megtalálni, melyek jobban megvilágíthatják a magyar tudományosság, tudományszervezés és –irányítás története eme fontos fejezetének kevésbé ismert részleteit. Alapvető módszertani elvnek tekintettük, hogy a DAB történetét és működését kontextusok között, tágabb összefüggések és hatások megvizsgálásával mutassuk be. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a források adta lehetőségek között választ keresünk arra a fontos kérdésre is, hogy milyen szerepet játszott és játszik mind a mai napig a Debreceni Akadémiai Bizottság a tiszántúli régió életében. Másrészt nagy hangsúlyt helyeztünk az intézmény- és szervezettörténeti előzmények bemutatására, tehát szólunk a város és a régió 20. század elején és közepén fennálló felsőoktatási viszonyairól, amik nagyban meghatározták a Debreceni Akadémiai Bizottság működésének irányvonalait, illetve a két világháború között működő Tisza István Tudományos Társaságról, amelyet – jogosan – maga a DAB vezetősége is elődjének tekintett. Harmadrészt fontosnak tartottuk azt is, hogy legalább néhány szempontból összevessük a Debreceni Akadémiai Bizottságot az MTA többi regionális testületével.

Kötetünk elsősorban szervezettörténeti szempontból közelít a DAB több, mint három évtizedes múltjához. Ebből adódóan természetesen részletesen szólunk a megalakulásról, a célkitűzésekről, a vezetőkről és a tevékenység legfontosabb irányvonalairól is. Azonban a testület és a kereteiben működő valamennyi szak- és munkabizottság minden rendezvényéről nem emlékezhetünk meg, ugyanis csak a 2008-as évben – Bitskey István akadémikus, DAB-elnök beszámolója szerint – a bizottság székházában mintegy 300 rendezvényt tartottak, és bár ennek csak mintegy fele zajlott le közvetlenül a DAB szervezésében, az elmúlt közel harmincöt év során lebonyolított konferenciák, kongresszusok, vitaülések, tudományos kerekasztal-ülések, stb. száma több ezerre tehető. Ez már önmagában is mutatja a testület aktivitását és eredményességét, azonban – terjedelmi okokból – a rendezvények töredékéről emlékezhetünk csak meg. E nyilvánvaló hiányosság ellenére kötetünk elsődleges célja tisztelegni a Debreceni Akadémiai Bizottság három és fél évtizedes múltja, a tevékenységében résztvevő kutatók, oktatók munkássága, illetve tágabb értelemben a Tiszántúl egykori és jelenlegi tudósai előtt, akik nemcsak a régió, hanem az egész magyar tudomány fejlődéséhez hozzájárultak.