1990-ben szerzett általános orvos diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. A Debreceni Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének intézetvezető egyetemi tanára, az Általános Orvostudományi Kar tudományos dékánhelyettese. 2005 óta az MTA doktora.

Szűkebb szakterülete a DNS károsodás által kiváltott sejthalál mechanizmusának, ezen belül a poli-ADP-ribozilációs (PARilációs) fehérjemódosítás szerepének vizsgálata. Elsőként igazolta, hogy az addig az apoptózis ellentétpárjaként passzív és szabályozatlan sejthalálformának tartott nekrózis szigorúan szabályozott formában, farmakológiai, biokémiai és genetikai beavatkozásokkal módosítható módon történik oxidatív stresszállapotokban. Ennek a szabályozott nekrózissal bekövetkező sejthalálnak a fő hajtómotorjaként azonosította a PARP1 enzimet, igazolta a mitokondriumok kulcsszerepét, a PAR polimer katabolizmusának jelentőségét. A PARilációs fehérjemódosítás szerepét igazolta számos in vivo betegségmodellben (diabeteszes érdiszfunkció, sebgyógyulás, kontakt hiperszenzitivitás, doxorubicin okozta szívkárosodás, ízületi gyulladás, fotodinámiás kezelés, asztma, COPD) is. Részt vett PARP gátlószerek kifejlesztésében.

Több publikációja kiváló folyóiratokban (pl. Nature Medicine, PNAS, J. Immunol., FASEB J) jelent meg. Közleményeinek összesített impakt faktora 502, közleményeire 8465-en hivatkoztak, Hirsch indexe 48.

Az MTA Bolyai plakett díjazottja. Tanítványai közül hatan szereztek PhD fokozatot, egyikük MTA doktora fokozatot is szerzett és MTA Lendület pályázat nyertese.