Magyar tudományos akadémia

Debreceni területi bizottsága

Arisztotelész a politikai beszéd meghatározottságairól

Helyszín: Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Arisztotelész a politikai beszéd meghatározottságairól


Időpont:
2014. november 26. (szerda) 14.00


Helyszín:
Debreceni Egyetem Főépület XV-ös terem
(4032 Debrecen, Egyetem tér 1.)


Szervezők:
Ókortudományi Társaság Debreceni Tagozata
DE Történelmi Intézet Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszéke
MTA DAB Klasszika-filológiai Munkabizottsága



Program:

Előadó: Simon Attila

Arisztotelész a Rétorikában több helyütt utal a deliberatív beszédnem alapjaira: lét-, ismeret- és cselekvéselméleti összefüggésben föltárható feltételrendszerére. (A legjellemzőbb hely: 1359a30−b1.) Ezeket az összefüggéseket azonban – a szónoklattani műre jellemző módon – csak szóhasználatával jelzi, de nem fejti ki részletesen. Előadásomban a Filozófus elméleti és (főleg) gyakorlati filozófiai művei alapján igyekszem rekonstruálni a nyilvános (politikai) deliberáció arisztotelészi elméletének legfontosabb háttérföltevéseit. Az ontológiai és cselekvéselméleti összefüggések rekonstruálása után a politikai deliberáció nyelv- és kommunikációelméleti hátterét mutatom be, melynek során Arisztotelész Politikájának egy jól ismert, vagy legalábbis sokszor hivatkozott passzusával foglalkozom (1253a7–18), három lépésben. (1) A szakasz első felében Arisztotelész megkülönbözteti egymástól az állatok és az emberek alkotta közösségeket. A megkülönböztetés alapjául az állati és az emberi kommunikáció különbsége szolgál. Hogyan határozhatjuk meg közelebbről ezt a különbséget Arisztotelész művei alapján? (2) A szakasz második felében, szorosan a kommunikációs-nyelvi alapú megkülönböztetéshez kapcsolódva, a Filozófus azt jelöli meg az ember sajátosságaként, hogy egyedül ő rendelkezik erkölcsi fogalmakkal vagy értékekkel. Mi indokolja a kifejtés horizontjának leszűkítését az általában vett nyelvtől éppen a morális értékfogalmak világára? (3) A szakasz utolsó mondata „a jó és a rossz, az igazságos és az igazságtalan” közös voltát jelöli meg a politikai közösséget létrehozó okként. Vajon itt értéktartalmak közösségéről, vagy az általános erkölcsi-politikai fogalmak megértésének és használatának közös képességéről van szó?