Fotók: Csiszer László

Újszászi Ilona

Borkurzusok

 Óriási a bor különlegességéről, kivételes hatásairól szóló irodalom. A szépírásokra és az elmés megjegyzésekre, a borászat szakmai kérdéseire és a kulináris élvezetekre is kitérnek az évtizednél idősebb egyetemi Borkurzus találkozóin, ahol az egyetemi hallgatótól kezdve a vállalkozókon át az akadémikusig minden látogató tanul valami újat a borról, első kézből szerez információkat a szőlészetek mindennapjairól.

„Evett Endiku a kenyérből jóllakásig. Ivott, hej, ivott a borból hét kancsóval! Fölujjongott az orcája, cirógatta magát, becézgette magát, gyapjas testét végigsimította. Iromba tagjait olajjal dörzsölgette: Máris-máris emberré vált” – idéz a Gilgames eposzból az egyetemi Borkurzus egyik, a Csobánci bormanufaktúrát bemutató foglalkozására kiadott bírálati lap. A pincészet képviseletében az „autentikus borokról”, a szőlészet jellemzőiről anekdotázva mesélő Beöthy János által kóstolásra fölkínált hétféle nedű között volt a „szíve csücske”, a Siller is. Erről elárulta: „a fehér alapborba beletesszük az érett vörös szőlőszemeket”. A borász szerint ez illik a legjobban a magyar konyhához.

A Bor és geológia, illetve a Bor és kultúra című kurzus az egyetemisták számára kreditszerző tárgy. Szájhagyomány útján terjed a hallgatók körében ezeknek a tudomány határait oldó kurzusoknak a nagyszerűsége. Mert a szőlő, bor és a geológia, no meg a kultúra összefüggéseiről élvezetes tanulni – némi borkóstolás kíséretében. Ennek a borkurzusnak is egyik ötletgazdája és szervezője Kiss Attila, a Borbarátok Szegedi Társasága tagja.

A Szegedi Tudományegyetem tanárai közül többen is küldetésüknek tekintik a borkultúra elmélyítését. Például az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék vezetőjéről Pál-Molnár Elemérről a wikipedia is írja, hogy „híres egyedi stílusú előadásairól, amelyben a szakmaiságot egyéb esszenciális elemekkel is vegyíti. Ennek köszönhetően jöttek létre olyan önálló speciálkollégiumok, mint a Bor geológiája.” A szegedi egyetemen a „tudósok bora” kiválasztásában örömmel vesznek részt akadémikusok és professzorok is. Többek között Tóth Gábor egyetemi tanár, aki évek óta ennek a változó összetételű zsűrinek az elnöke: Az SZTE Általános Orvostudományi Kar Orvosi Vegytani Intézet tanszékvezetője az egyetem évtizedes borversenyének a történetét ugyanolyan jól ismeri, mint az idén öt éves SZTE – SZAB közös borminősítés fordulóit. A legfrissebb eredményeket ismertető sajtótájékoztatón Fülöp Ferenc, az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke kiemelte: „A kultúrált borfogyasztás reklámozása nemes ügy, hiszen a jó bor maga is alkotás, akárcsak egy tudományos cikk”.

 Megkóstolhatják a tudósok szerinti legjobbat

„Vinum Academiae at Universitatis”. Ez a kör alakú címke hívja fel a borivók figyelmét: a palackba a Szegedi Tudományegyetem és az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága közös bora került. Az idei „tudósok borait” 2015. március 26-án és 27-én a SZAB-székházban választották ki. Az eredmény: Az egyetem és a SZAB prémium fehérbora: Kovács Nimród Borászat Nagy Eged Furmint 2011, a prémium vörösbor: Eszterbaurer János 2012. évjáratú Mesterünk elnevezésű itala. Az egyetem és a SZAB rendezvény fehérbora: az Áts Pincészet 2013. évjáratú Furmintja, míg rendezvény vörösbora: a Schieber Pincészet 2012. évjáratú Cabernet Francja. E nemes italok közül három jelen lesz a Szegedi Borfesztiválon, bárki megkóstolhatja. Sőt: 2015. május 18-án (hétfőn) 16 órától a Klauzál téri színpadon, 18 óra 15 perctől a Széchenyi téri „Damona színpadon” borászok és professzorok válaszolnak a kérdésre: miért különleges a „tudósok bora”?

 Tinóditól a Jelenkorig

Az első megszerkesztett magyar nyelvű verseskötet, Tinódi Lantos Sebestyén Cronica című munkája 1554 márciusában, Kolozsvárott jelent meg. A 461 évvel ezelőtti könyvecskében – a Szegedi veszedelem szerzője – Tinódi Az udvarbírákról és kulcsárokról című énekében írja: „(…) Noha volna néköm csak mast jó borom, / Fejem bátorodnék, hangos lenne szóm, / Köz bortúl / megszorul, rozsdás én torkom, / Kiből utálatos én horútásom. (…)”A 16. századi magyar epikus költészet jelentős képviselőjének, Tinódi Lantos Sebestyénnek a borfogyasztás hatásairól írt sorait Szilasi László irodalomtörténész, az SZTE egyetemi docense – József Attila-díjas és Mészöly Miklós-díjas író – a „Kiknek bor lelkök” című tanulmányában elemezte. A Jelenkorban napvilágot látott szövegében Szilasi László – többek között – arra a következtetésre jut, hogy Tinódi Sebestyénnek „(…) első közelítésben azért fontos témája a borminősítés, mert az ének, a vers, a költészet olyan, mint a bor, amit a szerzője fogyaszt. Az íz- és illathibák, meg a hígítás akadályozzák a poézis kiteljesedését, a jó a bor viszont jó költészetet, jó éneket eredményez. (…)” További részletek: http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/575/kiknek-bor-lelkok