A Szegedi Akadémiai Bizottság 2024. évi közgyűlésének összefoglalója

A Szegedi Területi Bizottság 2024. február 29-én tartotta éves közgyűlését

Krisztin Tibor, a SZAB elnöke bevezetőjében elmondta, hogy a „Szegedi Akadémia Bizottság megalapítása óta fontos szerepet tölt be a dél-alföldi régió tudományos életének a szervezésében. Szorosan együttműködünk a régió felsőoktatási intézményeivel, kutatóintézeteivel, önkormányzataival, a megyék ipar- és kereskedelmi kamaráival. Tudományos, ismeretterjesztő rendezvényekkel, kiállításokkal, könyvbemutatókkal segítjük a dél-alföldi régióban a tudományos közösség munkáját. Pályázatokkal ösztönözzük elsősorban fiatalok kutatási tevékenységet, a kiemelkedő eredményeket díjazzuk, azokra felhívjuk a figyelmet.”

Hudecz Ferenc, az MTA alelnöke, köszöntőjében vázolta az MTA budapesti székháza felújításának körülményeit, a megújulás jelentőségét, amely megújulásra az épület mellett a jövőre 200 éves nemzeti intézmények is szüksége van. „Az MTA egyik legfőbb erénye az elmúlt két évszázadban éppen az volt, hogy miközben hű maradt hagyományaihoz, ápolta az elődöktől, az egymást követő tudósgenerációktól örökül hagyott tradíciókat, képes volt folyamatosan megújulni. Egy tudományt művelő és tudományszervező közösség esetében ennek különös jelentősége van, hiszen a tudomány nem egyszerűen követi a korszellemet, hanem eredményei révén meghatározó szerepet visz annak alakításában is.”

Hangsúlyozta, hogy a „Magyar Tudományos Akadémia bicentenáriuma a magyar nemzeti identitás, a kultúra és a tudomány önmagán túlmutató jelentőségű eseménye. Ennek megfelelően az ünnepi év programjai nem korlátozódhatnak csupán Budapestre, és mind a fővárosban, mind vidéken arra kell törekednünk, hogy kilépjünk az Akadémiához kötődő közösségből a szélesebb nyilvánosság elé.” Kérte, hogy a Szegedi Akadémiai Bizottság „…is legyen aktív szervezője a helyi és regionális bicentenáriumi eseményeknek. Mutassák meg az elmúlt két évszázad és napjaink tudományos eredményeit, és járuljanak hozzá annak megértéséhez…”

A nyitóbeszédek elhangzását követően a SZAB elnöksége átadta az MTA SZAB Pro Scientia Életműdíjat, amelyet a hosszú időn át végzett tudományos tevékenység, iskola- és értékteremtő munkásság elismeréseként 2019-ben alapított a területi bizottság. A SZAB Elnöke bejelentette és méltatta az idei díjazott személyét, Róna-Tas András Széchenyi-díjas magyar nyelvészt, orientalistát, egyetemi tanárt, professzor emeritust, az MTA rendes tagját, aki ezer szállal kötődik a Szegedi Tudományegyetemhez.

Róna-Tas András köszönetében elmondta, hogy már 23 éve nyugdíjba vonult, így magától értetődőnek tartotta volna, ha Szeged városa megfeledkezik róla. Ezért is mélyen meghatotta a kitüntetés. Ezután köszönetet mondott és megemlékezett azokról a tudósokról, Németh Gyula, Ligeti Lajos, Sinor Dénes és Hajdú Péter nyelvészekről, akiknek meghatározó szerepük volt tudományos pályája alakulásában. Elmondta, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri az szegedi egyetemi és akadémiai tudományos életet, és az elért kiemelkedő eredményeket, majd kérte a Szegedi Tudományegyetem és az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság jelenlegi vezetőitől, hogy támogassák a tehetségeket, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű, hiszen ez a legjobb befektetés Magyarország számára. Felidézte, hogy 2011-ben elkészült nagy munkája a magyar nyelv török kapcsolatairól. Azóta a kitan nyelv és írás megfejtésén dolgozik nemzetközi szakemberekkel és szervezetekkel együttműködve.

Ez évben is a közgyűlési meghívó mellékletét képezte a SZAB elnökének, valamint a szak- és munkabizottságok beszámolóinak összesítése, ezért a teljesség igénye nélkül ismertette Krisztin Tibor, a SZAB elnöke vetített képes előadásában a SZAB 2023. évi munkáját és 2024. évi terveit, valamint Vilmányi Márton, a SZAB tudományos titkára összefoglalójában a szak- és munkabizottságok elmúlt évi tevékenységét. Beszámolójukban kiemelték, hogy a SZAB első negyedéves működését az energetikai megszorítás nehezítette, szak- és munkabizottságok rendezvényeik megszervezéséhez rendkívüli intenzitással fogtak hozzá a második negyedévtől kezdődően. A beszámolási év a tisztújítás jegyében zajlott. Több munkabizottságot megszüntetésre került, mellyel a munkabizottságok száma 70-re változott a 14 szakbizottságban.

A SZAB Közgyűlésének tagjai a beszámolókat egyhangú igen szavazattal jóváhagyták.

A rendezvény Tamás Gábor akadémikus Evolúció és revolúció – emberre jellemző sejtek, szinapszisok és hálózatok az agykéregben című tudományos előadásával folytatódott. Előadásában az őt leginkább érdeklő kutatási eredményekre adott betekintést közérthető formában.

Az ülés Krisztin Tibor zárszavával ért véget, aki a jelenlévők részvételét megköszönve meghívta a vendégeket egy szerény büfé melletti kötetlen beszélgetésre.

MÉLTATÁS
Róna-Tas András
az MTA SZAB Pro Scientia Életműdíj 2024 díjazottja

„Róna-Tas András Széchenyi-díjas nyelvész, orientalista, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyar őstörténet, a tibetológia, a turkológia és a mongolisztika területének neves kutatója.

Kutatásai a magyar nép, a magyar népi kultúra keleti kapcsolataira irányultak. Járt Mongóliában, ahol nyelvészeti és néprajzi gyűjtést végzett, vizsgálta a mongol nomád életmódot, a mongol nyelvet és nyelvjárásait. Feldolgozta a tibeti-mongol nyelvi kapcsolatokat. Nyelvészeti és néprajzi gyűjtést végzett a Volga vidékén a csuvasok között. Kutatta a nyelvrokonság elméletét és a csuvas-mongol nyelvviszonyt. Jelentős eredményeket ért el a honfoglalás előtti magyar-török kapcsolatok kutatásában, illetve a magyar etnogenezis (etnikai kialakulás) és az államalapítás kérdésében.

Róna-Tas András az ELTE Bölcsészettudományi Kar muzeológus szakán diplomázott 1955-ben. 1958-ban szerzett egyetemi doktori címet tibetisztikai tárgyú disszertációjával. 1964-ben védte meg a tibeti és mongol nyelvészetről szóló nyelvtudományok kandidátusi, 1971-ben az altaji nyelvrokonsággal kapcsolatos akadémiai doktori értekezését. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává.

1968-tól dolgozott a József Attila Tudományegyetemen, ahol 1974-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Szegeden elindította az ország első egyetemi altajisztikai képzését. 1984-ben az általa alapított önálló Altajisztika tanszék vezetője lett. 1990-től két évre a JATE rektori tisztségét töltötte be.

A Csuvas Nemzeti Akadémia, a törökországi Atatürk Társaság és a Svéd Királyi Humán Tudományok Társaságának külföldi, a helsinki Finnugor Társaság tiszteleti tagja. A Szent István Akadémia is felvette tagjai sorába.

Vendégprofesszorként kutatott a Bonni és a Bécsi Egyetemen, a svéd Collegium for Advanced Studies in the Social Sciences intézetben. A Tibeti Tudományok Nemzetközi Társaság elnöke, az Urál-Altaji Társaság alelnöke, majd elnöke lett. 1996 és 2004 között főszerkesztésével működött az Acta Orientalia című tudományos szakfolyóirat.

Kutatásaiért 2012-ben Széchenyi-díjat, továbbá több jelentős nemzetközi díjat kapott: Alexander von Humboldt kutatási díj (1996), az Indiana Egyetem Aranyérme (2001, USA), az Uppsalai Egyetem (Svédország) díszdoktora (2006), a Török Köztársaság Érdemrendje (2008).”

REZÜMÉ
Evolúció és revolúció – emberre jellemző sejtek, szinapszisok és hálózatok az agykéregben
Tamás Gábor
SZTE Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszék

„Állatmodelleken végzett kísérletek kimutatták, hogy a neuronok közötti kémiai átvitel hatékonysága számos tényezőtől függ, beleértve a szinapszisok számát, térbeli eloszlását és méretét, a preszinaptikus jelfelszabadulási mechanizmusokat, a posztszinaptikus membrán tulajdonságait és a szinaptikus plaszticitást. Emberi idegi kapcsolatokból származó felvételeink a sejtes és szinaptikus tulajdonságokban a fajokra jellemző különbségeket jeleznek, ami az állati modellekhez képest megváltozott jelterjedést eredményez az emberi agykérgi mikroáramkörökben. Az előadás megvilágítja az emberi és a leggyakrabban használt állatmodellekben található neokortikális sejttípusok és szinapszisok mennyiségi és szerkezeti különbségeit, valamint magyarázatot ad arra, hogy az emberi agykéreg egyes neuronjai miért képesek olyan magas és alacsony frekvenciájú ritmikus aktivitást kialakítani a helyi hálózatokban, amelyek új funkciókkal gazdagítják az evolúciósan konzervált neuronhálózati motívumokat.”