A Szegedi Akadémiai Bizottság 2017. február 24-én tartotta éves közgyűlését

A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottsága 2017. február 24-én megtartotta éves közgyűlését. Vékás Lajos, az MTA alelnöke köszöntötte a vendégeket, majd Fülöp Ferenc, a SZAB Elnöke beszámolt a SZAB 2016 évi munkájáról és 2017 évi terveiről. Az elnöki beszámoló után Görög Márta, a SZAB tudományos titkára röviden összefoglalta a szak- és munkabizottságok elmúlt évi tevékenységét, majd ismertette a Szervezeti és Működési Szabályzat változásait. Felhívta a figyelmet a 2017. év során végrehajtandó tisztújítási feladatokra, fontosabb határidőkre. Tekintettel a közgyűlés határozatképességére, mind a beszámolók, mind az SZMSZ módosítás egyhangú igen szavazattal jóváhagyásra kerültek.

Kovács Zoltán akadémikus, az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára megtartotta tudományos előadását Új kihívások a magyarországi urbanizáció térfolyamataiban címmel.

Harmadik alkalommal került sor a SZAB Médiapályázat eredményhirdetésére, amelynek nyerteseit Csernus Sándor, a SZAB Tudósklub titkára, a Médiapályázat bírálóbizottságának elnöke ismertette. Négy kategóriában hirdettek győzteseket az alábbiak szerint:

Írott kategóriában:

1. helyezett: Tóth Marcell – Csapó Benő, Szeged új díszpolgára: A társadalmi megbecsültség tartja a pályán a tanárokat című cikke.
2. helyezett: Kancsár Tímea – 100 milliárd idegsejt felel a gondolatainkért, mozgásunkért és érzelmeinkért. – „Digitális diéta” a lelki elsivárosodás ellen című cikke

A díjakat a Szegedi Tudományegyetem támogatta és Szabó Gábor akadémikus, az SZTE rektora adta át.

Rádióriport kategóriában:

1. helyezést ért el: Marton Árpád – Pataki 75 című riportja.

A díjat az MTA Területi Akadémiai Bizottságok Titkársága támogatta és König Marianna, az MTA TABT igazgatója adta át.

Mozgókép kategóriában:

1. helyezett: Társi István – Fiatal Szegedi Kutatók Janovák László című pályázata.
2. helyezett: Nagyná Borbás Edina – Szegedi Panoráma A fizika napja című pályázata.

A díjakat az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont támogatta és Ormos Pál akadémikus, az SZBTK főigazgatója adta át.

Fotó kategóriában:

1. helyezett: Bobkó Anna – Olimpiára edzett az SZTE lézerfizikusa című fotósorozata.
2. helyezett: Frank Yvette – Dr. Freund Tamás című fotósorozata.

A díjakat A „Tudomány Támogatásáért a Dél-Alföldön” Alapítvány támogatta és Dr. Molnár Árpád, a Kuratórium elnöke adta át.

Az ülés Fülöp Ferenc zárszavával ért véget, aki a jelenlévők részvételét megköszönve meghívta a vendégeket egy szerény büfé melletti kötetlen beszélgetésre.

REZÜMÉ

Új kihívások a magyarországi urbanizáció térfolyamataiban

Kovács Zoltán (az MTA levelező tagja, tanszékvezető egyetemi tanár)

Szegedi Tudományegyetem TTIK, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék

Az előadás a rendszerváltozást követő hazai urbanizáció főbb kihívásait mutatja be. 1990 új korszakot nyitott az ország városfejlődésében, az urbanizáció politikai-gazdasági keretfeltételei gyökeresen megváltoztak. 1990 után a népesség vándorlásának fő iránya hazánkban már nem a falvakból a városokba mutatott, hanem a városokból az őket körülvevő falvakba, kisvárosokba, majd 2000 után olyan távolabbi térségekbe (pl. Dunakanyar, Balaton felvidék), amelyek korábban kimaradtak a tömeges urbanizáció folyamatából. A szétterülés folyamata városaink körül szabályozatlanul, külső kontrol nélkül ment végbe, jelentős feszültségeket gerjesztve. A feszültségek egyik forrását a természeti táj „belakása”, ill. korábban mezőgazdasági művelés alatt álló területek átminősítése jelentette. Ennek nyomán jelentősen átalakult a városaink körüli területhasználat, felgyorsult a zöldterületek zsugorodása, természeti értékek pusztultak, miközben nyugati mintára kereskedelmi, logisztikai központok nőttek ki a földből.

De kihívást jelentett a városi szétterülés társadalmi szempontból is. A munkahely-lakóhely korábban jellemző viszonylagos területi egyensúlya felbomlott, mind több munkavállaló kényszerült arra, hogy utána menjen munkahelyének. Mindez azt eredményezte, hogy az ingázók aránya a foglalkoztatottak körében 1990 és 2011 között 25,3%-ról 34,5%-ra nőtt. Az ingázás negatív hatásai egyértelműek, hiszen amellett, hogy jelentős fogalmat, zsúfoltságot gerjeszt bizonyos útvonalakon, az ingázó szabadidejének nem elhanyagolható részét úton tölti, mindez a pihenés, a családi- és társas kapcsolatok rovására megy. A rendszerváltozás előtt az ingázók többsége a falvakból a városokba járt dolgozni, sokszor nagy távolságot áthidalva és tömegközlekedési eszközt (vasút, távolsági busz) igénybe véve. A városi szétterülés nyomán megnőtt az elővárosokból a központokba történő, viszonylag kis távolságra irányuló mozgások szerepe, melyek egyre nagyobb hányada személyautóval történik.