MEGJELENT

 

A SZAB Szociológiai Munkabizottság kötetei sorozatban, Pászka Imre – Együtthatás - reprezentációk. A Kárpát-medence a természet és történelem műhelyében. I. Kötet (Kis jégkorszak – Létfenntartás); II. Kötet (Kis jégkorszak – Járványok). Szeged. 2020. Szegedi Egyetemi Kiadó, Belvedere című monográfia

 

Pászka: Fülszöveg I. kötet

Pászka Imre, a Szegedi Tudományegyetem szociológiaprofesszora „Együtthatás – reprezentációk I-II., A Kárpát-medence a természet és a történelem műhelyében címmel kétkötetes monográfiát állított össze. A „(Kis jégkorszak – Létfenntartás)” alcímű, újra kiadott első kötetben az egyének és csoportok kis jégkorszakbeli (14–19. század) létfenntartásának alakulásában a természeti és az emberi tényezők hatását és következményeit mutatja be. 

A szerző a térben és időben szétszórt, változékony, ingadozó klíma és az emberi cselekvés által kiváltott történéseket kölcsönhatásukban vizsgálja. A kontinentális és regionális összefüggések kimutatásában új szempontokat vezetett be. Így például: az együtthatások jelensége, a geopolitikai kitettségek, az elvonási rendszerek, a spontán és kényszeres népmozgások, a hadügyi forradalom, a rendtartás és a létfenntartás keretei, az élelemkészletek, a táplálkozás mennyisége és minősége. 

„A kötet nem része az aktuális éghajlatváltozás diskurzusnak” – hangsúlyozza e könyve előszavában a szerző. Mindazonáltal a szakemberek, az érdeklődő olvasok számára is tanulságos lehet egy letűnt klímakorszak eseményeinek és történéseinek nyomon követése úgy, ahogy azt az akkori emberek megélték és feljegyzéseikben tapasztalataikat láttatják számunkra.  

„Együtthatás – reprezentációk I-II., A Kárpát-medence a természet és a történelem műhelyében” című monográfia második kötetének alcíme: „(Kis jégkorszak – Járványok)”. Pászka Imre kétkötetes munkájának előzménye: a melegedés – fellendülés időszakát (9–13. század) vizsgáló Társas világ környezetei című mű. A három könyv több mint egy évtizedes kutatói program eredménye.

Pászka: Fülszöveg II. kötet Epidémia

Bizonyára a szerző sem gondolta volna, hogy a monográfiájának, pestisjárványokról szóló,  második részének némi aktualitást fog kölcsönözni napjaink pandémiája. Az olvasót, s talán a témában kevésbé jártas szakembert is meglepheti, hogy a professzor által vizsgált korábbi évszázadok pestis pandémia elleni védekezési eljárások és a jelenlegi között szinte alig van különbség, illetve ellenszer (pl. vakcina) hiányában a korábbi századokban bejáratott módszereket – jobb híján – napjainkban is alkalmazzák.

Pászka Imre multidiszciplináris munkájának előterében továbbra is a Kárpát-medencében – Magyarország és Erdély – lokalitásai állnak, amelyeket tágabb közel-keleti, eurázsiai, balkáni összefüggéseiben vizsgál. Hasonlóan a pestisjárványok járulékos következményeit, mint például a társadalmi rend felbomlása, közbiztonság, viselkedésreakciók, intézményesített járványvédelem, személyek és áruk forgalma, higiénia, szokások, gyógymódok, a lakosság ellenállása stb. újszerű beállítódásban közelíti meg. Külön figyelmet érdemel munkájában az erdélyi Kárpát-kanyar térsége (Csík-, Háromszék és Barcaság) kitettségének ismertetése az állandó járványveszély elhárításában, amelynek fejezeteit a szerző az általa feltárt, levéltári források alapján állította össze.