EGY ELFELEDETT SZEGEDI FESTŐ - JOACHIM JÓZSEF HAZATÉR

Szeged városának egykor elismert művésze volt az 1897. szeptember 25-én született Joachim József szobrász- és festőművész. A haladó szellemiségű, egyedi hangon megszólaló alkotót, aki szobrászatban az akadémikus, ám magabiztos és klasszikus formaképzést, festészetben a neoimpresszionista színvilágot képviselte, az első világháború utáni magyar művészgeneráció egyik kevéssé ismert alakjának tartják. Életművébe egy 2025. november 6-án nyíló emlékkiállítás nyújt betekintést, amely a család kezdeményezésére kerül a szülővárosba. A tárlat a magyar tudomány ünnepe alkalmából nyílik a Magyar Tudományos Akadémia Területi Akadémiai Bizottsága épületében, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportjának támogatásával.

Joachim József egy szegedi cipészmester, Joachim Ferenc és felesége, Metz Emilia gyermekeként látta meg a napvilágot. Hat testvérével együtt katolikus családban nőtt fel. A helyi piarista gimnáziumban érettségizett, festeni is a városban, Dinnyés Ferenc festőművésznél kezdett.  Az első világháborús katonai szolgálat után Rómában majd Párizsban folytatott szobrászati és festészeti tanulmányokat. Szakmai sikerekkel a tarsolyában tért haza szülővárosába, ahol 1927-1930 között több kiállításon is bemutatkozott. Eleinte arcképeivel tűnt ki, majd női modellek figurális és aktképeivel is. Legelső retrospektív kiállítását 1928. március 4-én Juhász Gyula nyitotta meg.  A szegedi kiállításon mintegy 60 festménnyel, 35 grafikával és 4 szoborral mutatkozott be, amelyek szinte egész addigi pályafutását felölelték. A tárlatot pozitívan fogadták a kritikusok, Szeged városa pedig meg is vásárolta a művész egyik festményét. A "Miss Szeged 1930" szépségválasztás győztesének, a közönségdíjasának, illetve a Délmagyarország újság szavazóközönsége kedvencének is megfestette a portréját.

Az 1930-as évek elején Budafokra költözött. Az egyik szemét daganat következtében elveszítette, ettől kezdve felhagyott a szobrászattal, művészetének fő területe a festészet lett: olaj-, a ’40-es évektől pedig pasztellképeket is készített. Figurális kompozíciókat, portrékat, tájképeket festett. A második világháborúban is katonaként szolgálta a hazáját, Erdélyben. Előbb felesége zsidó származása miatt, majd a háború után századosi rangja miatt hurcolták meg.

A mindinkább előtérbe kerülő szocreál időszakában az önkifejező festészet terén elszigetelődött, a kiállítások rendezésétől visszavonult. Ekkor vált a Balaton-felvidék napfényes kazlainak, boglyáinak és asztagjainak festőjévé. Ezekben az években alkalmi munkából élt. A megélhetési nehézségek ellenére megmaradt elhivatottsága: az 1940-es évek végétől járt a Budai Rajziskolába, ahol Vén Emil tartott rendszeres rajzi korrekciót. 1954-ben az állami Képzőművészeti Alap bírálati csoportja két képét is díjazta. Igyekezett élete szinte utolsó napjáig gyakorolni a rajzolást, az aktmodell utáni egyre eszményibb látványmegjelenítést, a pasztell- és krokikészítés fortélyait. Halálát agyvérzés okozta 1954. október 26-án.

A család kezdeményezésére mutatják be most hagyatékának egy részét Szegeden. Az ebből rendezett kiállítás méltó emléket állít a város egykor ünnepelt festőművészének.  A Dr. Fekete István és Joachim László kurátori munkájával létrejövő tárlatot Sipos Endre képzőművész, művészetfilozófus nyitja meg november 6-án, 18 óra 30 perces kezdettel, az MTA szegedi székházának (Somogyi utca 7.) földszinti kiállítóterében. A megnyitón közreműködik prof. Dr. Varga Laura fuvolaművész, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja.

A kiállítás 2025. november 23-ig, hétköznap 9 és 18 óra között látogatható.

A művészeti eseményt a Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület szervezi, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportja támogatásával.

kapcsolattartó: Varga Márta, az MMA Szegedi Regionális munkacsoportja titkára | e-mail: varga.marta@mma.hu