Conception – Implementation. Virtuális és valós az SZTE JGYPK Művészeti Intézet kutatási projektjeiben című ünnepi tudományos ülés

helyszín: SZAB székház (6720 Szeged, Somogyi u. 7.) 103-104 előadóterem

szervezi: SZAB Művészeti Szakbizottság Előadóművészeti Munkabizottság

kapcsolattartó: Dr. Maczelka Noémi, a Művészeti Szakbizottság titkára – e-mail: maczelka@jgypk.u-szeged.hu

Asztalos Bence DLA, főiskolai docens:  Musik kreativ+ 

Az SZTE JGYPK Ének-zene Tanszék 2014 szeptembere óta négy ország résztvevőiből létrejött oktatási hálózat keretében Musik kreativ+ címmel indított programot, melynek célja a kreativitás és a vállalkozói kompetencia növelése az iskolai énektanításban. Az oktatási és művészi igények megfogalmazásával kidolgozott koncepció eredményeit egyetemi hallgatókkal, illetve általános- és középiskolásokkal közösen tesztelve a program második évének végén megrendezett nyilvános hangversenyen tárják a közönség elé. A működő koncepció tanárképzési tananyagként megjelenve különböző típusú oktatási intézmények tanárainak teszi hozzáférhetővé ország specifikusan e kreatív módszerek és gyakorlatok alkalmazását. Az így megvalósuló nemzetközi partnerség a kulturális együttműködés elősegítésének letéteményese a közoktatás, felsőoktatás és művészet területén.

Dombi Józsefné CSc, főiskolai tanár: Virtuális kortárszenei tananyag az Ének-zene Tanszék történetének kutatásában

AZ SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének –zene Tanszék a hazai és nemzetközi társintézetek együttműködése során olyan kortárszenei anyagot tárt fel és mutatott be, amely virtuális kortárszenei tananyagnak tekinthető.  A bemutatott, valóságban is létező projektek értékes adatokat szolgáltattak a tanszéktörténet kutatásához.  

Maczelka Noémi DLA egyetemi tanár: Bartók valósága

Hogyan találkozik Bartók művészetében az alkotásvágy, a virtuálisan létező alkotói tervek és a valóságban realizálódó „zenei termék”. Bartók Béla válasza az őt ért virtuális agresszióra.

Máté Zsuzsanna CSc főiskolai tanár: Balázs Béla-Bartók Béla-Kass János Kékszakállúja – intermediális megközelítésben

A műalkotás a valóság és a virtuális valóság határán létező jelenség, mely közvetítő közege(i) révén megragadható egy vagy több érzékszervünkkel, de a műalkotás autonóm világa a valósághoz képest fiktív, az alkotó által teremtett világ, azaz a valóságban nem létező világ.  A művészetelméletben a csupán félévszázados múltra visszatekintő intermediális szemlélet magát a közvetítő eszközt és közeget (a látással érzékelhető képi látványt vagy a hallással érzékelhető auditív és/vagy verbális közeget) helyezi vizsgálódása középpontjába, elsősorban azt a médium-közöttiséget, mely a valóság és a műalkotás fiktív világa - azaz nem valós, de lehetséges világa - közötti közvetítés eszköze és módja. Tágabb értelemben a szöveg és a képi látvány médium-köziségének tipikus műfaja az illusztráció, a szöveg-zene-kép médium-köziségének alapműfaja pedig az opera (a 20. században ilyennek tekinthető a hetedik művészet, a film is, ahogy ma már az intermédia tárgykörébe tartoznak a fotó-kinetikus és elektronikus művészetek, az akcióművészeti alkotások és az új kommunikációs technikákkal, a képzőművészeti határterületeken létrejött alkotások is). A közlési csatornák összeszövődését állítja középpontba e kutatás, egy konkrét példát, a 20. századi magyar Kékszakáll-történetek intermedialitását és jelentés-gazdagodását kiemelve: Balázs Béla A Kékszakállú herceg vára című irodalmi műalkotását, misztériumjátékát, majd ennek szövegét csak kismértékben megváltoztató bartóki operát és  Kass János illusztráció-sorozatában megjelenített Kékszakállút.