A Semmelweis Emlékév záró rendezvénye a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában

 

Semmelweis Ignác 200 éve, 1818. július 1-én született Budán. 1847-ben, 29 éves korában bécsi szülésorvosként és tudósként felismerte a gyermekágyi láz megelőzésének hatékony módszerét. Statisztikai elemzésekkel kiderítette, hogy a halálos kórban elhunyt anyák tetemét boncoló orvosok a kezükön viszik a fertőző anyagot a kórtermekbe. Megelőzésül bevezette a klórmeszes vízzel történő kézmosást, ezt követően a gyermekágyi halálozás gyakorisága a töredékére csökkent. Sajnos a felismerésének helyességét és az általa bevezetett megelőző módszer szükségességét nem fogadta el sem a bécsi főnöke, sem a kontinens szülészorvosainak többsége. Elismerést csak Pesten kapott, ahol professzornak nevezték ki, és így alkalmazhatta az általa bevezetett módszert. De a nemzetközi, szakmai dicsőséget már nem érhette meg, mert az 1865-ben bekövetkezett halála utáni évtizedekben derült ki, hogy helyes volt a kóroki felismerése, és a fertőtlenítési módszere is hatékony lehetett. Méltán nevezzük őt az anyák megmentőjének, sőt – ha napjainkban helyesen végezzük a kézfertőtlenítést – akkor a világ kórházaiban évente sokmillió beteg gyógyulhat fertőzéses szövődmény nélkül.

            Semmelweis 171 évvel ezelőtti felismerésének betegbiztonsági jelentősége napjainkig egyre nőtt, és ez a jövőben tovább folytatódik. Ennek oka az, hogy a beteg a kórházi kezelés közben a fertőzésekkel szemben annál védtelenebb, minél megterhelőbb operációt szenved el. Semmelweis korában az orvosok keze volt a legveszélyesebb „felszín” a baktériumok halottról betegbe, vagy a betegek közötti átjutásában. Sajnos a 21. században az ápolószemélyzet keze változatlanul a legveszélyesebb tényező, megelőzi a levegővel terjedés vagy a például a textíliákkal, műszerekkel történő kórokozó-átvitel fontosságát. Ezért a kézhigiéné jelentősége nem csökkent, hanem még hangsúlyosabbá vált a jelen századunkban.

            2018-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) konferenciákat rendezett a Semmelweis Emlékév megünneplésére. A záró esemény szervezési jogát – pályázattal – a Pécsi Akadémiai Bizottság (PAB) kapta meg. Az MTA idei szlogenje a „Határtalan Tudomány”. Ennek jegyében került sor az orvoskonferenciára „Semmelweis felismerésének határokat átívelő üzenete” címmel, amelyen hazai és külföldi, magyar anyanyelvű előadók (orvostörténészek, kórházhigiénikusok, szülész-nőgyógyászok, népegészségügyi szakemberek és mikrobiológusok) 25 előadást tartottak a PAB székházában november 23-24-én. A konferenciát Lénárd László, akadémikus, a PAB elnöke nyitotta meg, majd köszöntő beszédet mondott Kosztolányi György, akadémikus az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke, Miseta Attila, a PTE rektora, Nyitrai Miklós, az Általános Orvostudományi Kar dékánja, Oláh András, az Egészségtudományi Kar dékánja és Sebestyén Andor, Klinikai Központ elnöke.

            A másfélnapos konferencia fő témáit pontosan megjelölik a szekciók címe: Semmelweis Ignác és kora ‒ a géniusz és a közeg; Semmelweis felismerésének mikrobiológiai aspektusai; Semmelweis tanítása a 21. században hazánkban és külföldön; kórházhigiéné ‒ 150 évvel később és a kórházi fertőzések gyakoriságának csökkentése hazánkban és a Kárpát-medence más országaiban.

            A rendezvény szervezői, Bogár Lajos és Molnár F Tamás, a PTE Általános Orvostudományi Karának egyetemi tanárai remélik, hogy a konferencia alapos elemzést adó, elgondolkodtató előadásai gyarapították a részvevők tudását. Mindent el kell követni, hogy a beteg körül szorgoskodók kézmosási, kézfertőtlenítési szokásai javuljanak, reflexszerűvé váljanak. Ennek felfogásbeli, kulturális elemei éppúgy vannak, mint zsebbe nyúló, anyagi aspektusai. A kórházi higiénia része egy nagyobb képnek: a nyilvános illemhelyek, a konyhák, vagy éppen a vonatok is mind megannyi „mellékhadszínterek”. A konferencián oly sok értékes orvostörténeti, kórházhigiénés, mikrobiológiai gondolat hangzott el, hogy a szervezők 2019-ben az előadásokból kötetet szeretnének megjelentetni