Életének 92. esztendejében elhunyt Dr. Jobst Kázmér,  a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem Széchenyi-díjas emeritus professzora, volt rektorhelyettese, Pécs város díszpolgára, a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke. Jobst professzor úr 1924-ben született, előbb vegyészmérnöki, majd orvosi diplomát szerzett. 1946-52 között a POTE Kémiai Intézetének, majd 1952-68 között a POTE Kórbonctani Intézetének munkatársa volt. 1956-ban kórbonctan-kórszövettanból, majd 1959-ben laboratóriumi vizsgálatokból szakvizsgázott. 1968-ban kinevezték – az országban elsőként általa megalakított – Klinikai Kémiai Intézet igazgatójának, amely a mai, minden orvoskaron megtalálható Laboratóriumi Medicina Intézet elődje volt. 1973-1979 között a POTE tudományos rektorhelyetteseként tevékenykedett. 1992-ben nyugdíjazták, és emeritus professzori címet kapott.

Tudományos munkássága a nukleinsavak szubmikroszkópos felépítésének, hisztokémiájának; a hisztonok és glikohisztonok szerkezetének, biológiai felépítésének vizsgálata volt. E témáról több, mint 250 tudományos közleményt publikált. Az orvostudományok kandidátusa fokozatot 1962-ben, az orvostudományok doktora címet 1974-ben kapta. 1982-ben az MTA levelező, 1990-ben az MTA rendes tagjai közé választották. 1990-1995 között az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke volt. Számos hazai és külföldi társaság fogadta tagjává, tiszteleti taggá, köztük a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság is, amely 1994-ben örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.  Több állami és társasági kitüntetés tulajdonosa (Munka Érdemrend Arany fokozata 1979, 1984, Batthyany-Strattmann-díj 1992, Pro Universitate Arany fokozata 1992, Jendrassik Loránd Ezüst Emlékérem 1994, Genersich-díj, Széchenyi-díj 1995, Polgár-díj, Pécs díszpolgára 1998, Magyar Köztársasági  Érdemrend Középkeresztje 2009, Magyar Tudományos Akadémia Aranyérme 2014).

Jobst Kázmér az európai laboratóriumi diagnosztika kiemelkedő képviselője volt, aki egyesítette a vegyész precizitását, a pathológus széleskörű szakismereteit és laboratóriumi diagnoszta innovatív készségét. Szigorú, néha kérlelhetetlen főnök volt, a szakmában nem ismert kompromisszumokat. Olyan egyéniség volt, aki tudását, kreatív gondolkodását, erkölcsi tartását és szigorát a szakma érdekében alkalmazta, kamatoztatta. Azon kevesek, akiket beengedett magánéletébe, sziporkázó szellemiségű, egyedi és megismételhetetlen egyéniséget ismerhettek meg.

Tisztelt Jobst professzor úr, kedves Kázmér, nyugodjál békében! Emlékedet kegyelettel megőrizzük.

Pécs, 2016. november 8-án.

                                      

Kosztolányi György	Kovács L. Gábor
az MTA rendes tagja,	az MTA rendes tagja,
az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke	a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság volt elnöke